Frida Kahlo a XX. századi festőművészet meghatározó alakja, még akkor is, ha innen Európából nézve a mexikói avantgárddal nem nagyon tudunk mit kezdeni. Azért mindenki nézzen utána a hölgynek, érdemes. (Salma Hayek filmje is kötelező a témában!) F. G. Haghenbeck Frida füveskönyve című kötetéről…

Bele vagyok szerelmesedve Linn Ullmann könyveibe, ez már tuti. Ezúttal a Stella zuhan című regény került sorra, ami egy csavaros szerkezetű, kriminek álcázott lélekdráma. Több nézőpontkarakter mutatja be a történéseket, de nem az elcsépelt amerikai bestsellerírók stílusában. Az írónő a legjobbat…

Natasha Solomonstól már olvastam A Tyneford-ház című regényt, ami szórakoztató volt, bár nem egy irodalmi mérföldkő. Most az Eltűnt férjek galériája című kötet volt soron, szintén hozta a kötelező színvonalat, összeszedetten volt szórakoztató, csak néha volt hiányérzetem…

Régi adósság volt, hogy végigrágjam magam Závada Pál Jadviga párnája című lélektani-család-naplóregényén. Nos, a feladat teljesítve. Maradandó sérüléseket talán nem szenvedtem tőle (elvégre már olvastam A katedrálist is, hehe...), de azért sokkal-sokkal jobbra…

Colleen McCullough A gránitember című regénye következett a sorban. Igen, eléggé női vonalon mozgok mostanság, szereznem kéne egy Erdészettudományi Közleményeket vagy valamit, hogy ne legyen egysíkú a dolog. :) Ausztráliába szakadó skótokról szól a könyv, meg persze…

Anyám hazahozott a könyvtárból egy Márait, hátha jó lesz. Nem sok mindent olvastam eddig tőle, és nem is voltam elragadtatva attól, amit igen, de azért tettem egy újabb próbát, törjük le az előítéleteket. (Inkább utóítéljünk!) Egy kötetbe szerkesztve adták ki két…

Sikerült a tavaszt egy nyomasztó könyvvel kezdeni, de nem bánom, mert jó volt. Még az Ulpius-akció keretében vettem meg a Nézz magadra! című regényt Petra Nagyová-Dzerengovától. Elsőre egy nyugis kis lányos könyvnek tűnt, de aztán kiderült, hogy mégsem annyira egyszerű a…

Nem hallottam korábban Ford Madox Fordról, és meg kell mondjam, ez szégyen. Véletlenül találtam rá A jó katona c. regényére, amit megint kiadtak, de akár simán el is mehettem volna mellette, mert nem tudtam, ki a szerző. Nos, egy igencsak jó angol íróról van szó, aki egy nagyon…

... meg az elkönyvelt íróktól. És a Nobel-díjasoktól. (Elméletem ez utóbbiakról ismét csak nem bírt megdőlni, továbbra is áll, hogy alig egy maroknyi irodalmi Nobel-díjas van, akiknek a művei komoly fizikai fájdalmak nélkül olvashatók. Tudtátok, hogy még a romanista Mommsen is…

A nagy orosz-lázban találtam egy könyvet Szofja Tolsztaja életéről. Alexandra Popoff követte el, aki úgy tűnik, elég érdeklődő, ahhoz képest, hogy újságíró. Számos forrásmunkával, jegyzettel, ahogy azt kell. (Mindig meg kell nézni a forrásjegyzéket, az dönti el, hogy komoly…

Szofja Tolsztaja megírta a Kreutzer-szonáta párját a "Ki a bűnös?" című kisregényében. A téma ugyanaz: két össze nem illő ember házassága hosszú évek alatt elviselhetetlen unalomba és meg nem értésbe fullad. A végén már olyannyira nem tudják egymást elviselni, hogy a férj…

Mostanában nagyon rákattantam az oroszokra, most Tolsztoj van soron. Az Anna Karenina spin-offjaként olvastam a Kreutzer-szonátát, mert az Európa most nagyon nyomul az öreg mesterrel, és mindent kiad, amit valaha leírt, vagy le akart írni. Azt hiszem, régebben már olvastam még az…

Régen olvastam már valami japánt, ezért is tetszett meg a nyaralásra felkészülés során Natsuo Kirino regénye, a Joshinki, a halál istennője. Tipikus, bizarr és sötét japán cucc, ráadásul tele mitológiával. A cselekmény egy isten (vagy kamik...) háta mögötti kis szigeten…