Frida Kahlo a XX. századi festőművészet meghatározó alakja, még akkor is, ha innen Európából nézve a mexikói avantgárddal nem nagyon tudunk mit kezdeni. Azért mindenki nézzen utána a hölgynek, érdemes. (Salma Hayek filmje is kötelező a témában!)

F. G. Haghenbeck Frida füveskönyve című kötetéről nehéz eldönteni, hogy életrajzi regény, művészettörténet vagy szakácskönyv. Valahogy ezek között lavírozik. Fridának nem volt könnyű élete, mindenféle bajok érték el már gyerekkorában (gyermekbénulás, szeretetlen szülők stb.), aztán később is elég sokszor kibabrált vele az élet. Még tizenéves, amikor egy buszbalesetben átszúrja egy vascső, aminek következtében olyan súlyos sérüléseket szenved, hogy hónapokat kell gipszben és ágyban töltenie. A lábadozás alatt elhagyja a szerelme, viszont elkezd festeni, először csak unaloműzésként, utána pedig már tudja, hogy ez lesz a hivatása. Az egyik szenvedélye is.

A többi szenvedélye a férfiak, a nők, a politika és a főzés. Nem mindig ebben a sorrendben. Frida egy lázadó és szabad szellem, aki nagyon boldog akar lenni, de ezt sokszor nem tudja megtenni a körülmények miatt. Diego Rivera, a híres festőművész a férje kétszer is, akivel kutya-macska kapcsolatban vannak, néha szeretik, néha gyűlölik egymást, mégis valahogy kiegészítik egymást és egymás életét. A végén persze nem bírják egymással tölteni az időt és elválnak útjaik. (A fickó amúgy egy pöcs, aki úgy csalja aktuális feleségét, ahogy más levegőt vesz, neki mégsem akaródzik máshogy élni, és ezt később a hivatalos asszonyai is elfogadják. A szeretők meg jönnek-mennek, nem sok vizet zavarva.)

A könyv nagyon személyesen mutatja be Frida küzdelmeit a boldogságért, a gyermektelenség okozta hiányát, a családi konfliktusait stb. Nekem nagyon tetszett az is, ahogy a szerző a Halállal való kapcsolatát dramatizálta, egyfajta kedves hölggyé téve az elkerülhetetlent (azért van valami kozmikus egyensúly abban, hogy a nők szülnek életet és sok mitológiában az életet is ők vágják el...).

És akkor ott vannak még a remek receptek: minden fejezet végén legalább egy. Némelyiket még meg is lehet csinálni itthoni alapanyagokból. Nem mondom, hogy nem kóstolnék meg egy molét is, meg mindenféle egyéb kütyüt, de azért a legtöbb elég messze van az európai ízléstől. Egy leves, amiben sertéshús, csirke, chili és körte meg mangó egyaránt van? Hm... Szóval inkább a narancsos omlós süteményt fogom elkészíteni. Majd szólok, milyen lett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.