Miután többen ajánlották már, végre a kezembe került Émile Ajar Előttem az élet című regénye, amely az 1970-es évek Franciaországába kalauzol minket. A történet mesélője egy kisfiú, Momo, aki a kurvagyerekeknek fenntartott "bömböldében" nevelkedik Rosa mama, a kiöregedett és pályát módosított…

A szerelmes királynő című regényt Gigi ajánlotta, ezért nyilván el kellett olvasnom, amikor megjelent Magyarországon is. A regény Aragóniai Jolán királynéról szól, akinek a neve persze elsőre nem mond semmit, de a könyv elején lévő családfa azért sokat segít (bármennyire is hiányos és félrevezető is…

Alexis de Tocqueville Emlékképek 1848-ról című kötete egy műfajilag nehezen meghatározható izé. Félúton van a napló, a memoár és a politikaelméleti történetírás között. Egyszóval néha izgalmas, néha száraz, néha meg egyszerűen érthetetlen. De azért mindenképpen…

Persze a szöszitől kaptam kölcsön, ez sok mindent megmagyaráz. Viszont együtt találtuk, mert jó ötletnek tűnt a Pére Lachaise-ben (kattintsatok, van virtuális barangolás, nagyon állat!) játszódó gyilkosságról olvasni. Mark Pryor A kriptatolvaj című regényéről van szó. Elég…

Az van, hogy kicsit besokalltam a Chanel-életrajzokból. Most véletlenül került még egy a kezembe, de ez már túl sok volt a "jóból". Marie-Dominique Lelièvre Chanel & Co című életrajza megint csak nem egy jól sikerült alkotás, ahogy az előző cucc sem volt az. Kezdem azt hinni,…

Hal Vaughan Egy ágyban az ellenséggel című könyve csak azért érdekes, mert egy kém írja egy másik kémről. A szerző hírszerző volt (szia, Dani!), most pedig "megkutatta" Coco Chanel II. világháborús tevékenységét és megírta. Az életrajz eme eleme nem túl hízelgő. Chanel…

Nem nagy szó persze, a Nyugatosok mind alkesz bohémek voltak, és akkor még nem fogalmaztam erősen. Hevesi Andrásról mondjuk én még nem hallottam, de most kiokosodtam. Rövid életű, ezért nem túl termékeny író, de ahogy olvastam a Párizsi eső című könyvét, ez utóbbi nem is…

A mai egyetlen kedves embernek.

Vége. Most tettem le a negyedik kötetét a Háború és békének. Még nekem is két hónapig tartott, pedig általában gyorsan olvasok. Ezt nem lehetett, mert hol nem volt kedvem, hol nem volt időm, hol elvontak tőle, én meg hagytam magam. A cselekményleírást meg sem kísérlem, ahogy…

... meg az elkönyvelt íróktól. És a Nobel-díjasoktól. (Elméletem ez utóbbiakról ismét csak nem bírt megdőlni, továbbra is áll, hogy alig egy maroknyi irodalmi Nobel-díjas van, akiknek a művei komoly fizikai fájdalmak nélkül olvashatók. Tudtátok, hogy még a romanista Mommsen is…

Néha el kell olvasni egy-egy "kötelező darabot". És ezek néha nem jönnek be. Mint most Simone de Beauvoir Egy jó házból való úrilány emlékei című önéletrajza. Régen olvastam ilyen borzalmasan unalmas könyvet. Nem is értem, miért tartottam ki, talán azért, amiért A…

Kölcsönbe kaptam egy arany pöttyöst, a Sarah kulcsát, Tatiana de Rosnay-tól, és tegnap ki is végeztem, csak valami négyszáz oldal volt. (A rövid könyvek a jó könyvek, azokat sokkal lassabban olvasom.) Nem voltam igazán elragadtatva tőle. A szinte már közhelyessé vált kétszálas…

A hét beszólásokkal és sok hülyeséggel volt terhelt, nem esett jól. Főleg az a vicces, amikor a korábban tuskóskodó kolléga megkérdezi, hogy akkor én most haragszom-e rá vagy mi van. OMG. Ezt még az ovisok is tudják: ha bunkó vagy, a másik csúnyán fog rád nézni. No comment.…

Pardi Anna. Ki az? Neve nincsen, mert még a Gugli se nagyon ismeri, de tovább kutakodva úgy tűnik, mintha költő és esszéista lenne. (Ez utóbbi szót mindig szerettem volna leírni valahol. Olyan, mint az élménydizájner. Ha megkérdezed az óvodást, mi lesz, ha nagy lesz, EZT tutira nem…

Olvasok is ám, nem csak az életet fájlalom (pedig van rajta mit, én mondom...), most pl. valami francia pasas, Christian Bobin Emily, a fehér nő című könyvét olvastam. Pici, de velős, ahogy szeretem.Emily_Dickinsonról szól, aki egy híres amerikai költőnő volt, bár ha még nem…