Szofja Tolsztaja megírta a Kreutzer-szonáta párját a "Ki a bűnös?" című kisregényében. A téma ugyanaz: két össze nem illő ember házassága hosszú évek alatt elviselhetetlen unalomba és meg nem értésbe fullad. A végén már olyannyira nem tudják egymást elviselni, hogy a férj egy veszekedés során megöli a feleségét.

Hihetetlen jó húzás volt az Európától, hogy a két említett regényt egy kötetben adja közre, mert rengeteg párhuzam van a két regény között. Nem elrendezett, hanem kölcsönös vonzalmon alapuló házasságot látunk mindkettőben, amely mégsem elég ahhoz, hogy élethosszig kitartson a boldogság.

Az együttélés során itt is kiderül, hogy nem mindenben tudnak egyetérteni a felek, vannak a másik számára bosszantó tulajdonságaik, ráadásul a fiatal lányként házasságra lépő feleség is felnő előbb-utóbb, kiforrott személyisége lesz, ami nem tetszik a férjnek, mert jobb szeretné, ha csak ülne a sarokban mosolyogva, nevelné a gyerekeket, éjjel meg készséges lenne az ágyban. Miközben a férj persze mászkál jobbra-balra, társaságba jár meg csajozik a szomszédban. Azért érdekes fogalmai vannak a házasságról egyeseknek.

A lényeg, hogy Anna, a feleség egy idő után már csak szimpla ellenszenvet és undort érez a férje iránt, akit pedig minden erejével igyekszik szeretni. Nehéz viszont túllépnie azon, hogy a férfi egy földhözragadt, pöffeszkedő, unalmas, dühösen féltékeny, ugyanakkor a felesége és a gyermekei iránt teljesen közömbös ember. Bele is szeret inkább a férje egyik barátjába, aki megtestesíti az eszményi szerelmet, mert nem erőszakoskodik vele, nem akarja a hatalma alá hajtani, csak ott van és szereti. Természetesen Anna tisztességes nő, és nem történik semmi botrányos, de azért a férj azt hiszi, hogy igen, és a végén ez vezet Anna halálához. (Ez is milyen már: beszólítja a cselédet, hogy "öööö... megöltem az úrnőt, fel kéne takarítani".

Romantikusan áradó a regény, de nagyon természetes is egyúttal, kevés túlzás van benne, inkább csak a férj túlkapásai tűnhetnek soknak, de lehet, hogy azok sem (nekem nehezen érthető ez a "kertész kutyája" mentalitás: ha annyira nem szereti a feleségét, akkor minek féltékenykedik még a gyerekeivel töltött időre is?), ki tudja, milyen elborultságokra képes az ember a kényszeres összezártságban. Az írónő stílusa remek, sehol nincsenek unalmas kitérők, csak a természetesen sodródó cselekmény. Nagyon tetszett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.