nő a háttérben

2012.11.03. 18:34

A nagy orosz-lázban találtam egy könyvet Szofja Tolsztaja életéről. Alexandra Popoff követte el, aki úgy tűnik, elég érdeklődő, ahhoz képest, hogy újságíró. Számos forrásmunkával, jegyzettel, ahogy azt kell. (Mindig meg kell nézni a forrásjegyzéket, az dönti el, hogy komoly munkáról van szó, vagy csak a ConTheo blog egyik bejegyzését nyomtatták ki.)

A szerző elhatározta, hogy igazságot szolgáltat Tolsztoj feleségének, akit az irodalomtörténet és a közvélemény szörnyű hárpiaként kezel, mivel megnehezítette és nyomorulttá tette az íróóriás életét. (Ezzel mondjuk csak két baj van: az egyoldalú vélemény valakiről eleve sanszos, hogy téves, másrészt olyan, hogy "közvélemény", nem létezik.)

Ezért hosszas és részletes, dokumentumokkal jól alátámasztott, négyszáz oldalnyi védőbeszédet ír a szegény meg nem értett asszonyról, aki csupa gonosz ember áldozata lett. Megismerjük Szofja életét: tizenévesen megy hozzá az akkor már sikeres íróhoz, több évtizeden keresztül folyamatosan vagy terhes vagy szoptat vagy épp elvetél, viseli a nagy háztartás és a birtok gondjait, segít férje műveit korrektúrázni, ötletekkel járul hozzá a regényeihez, gondoskodik az egész családról, közben persze neki nincs ideje se pihenni, se egyedül lenni, se saját magára gondolni, könyvkiadással foglalkozik, az intézővel tárgyal, elviseli férje vallási mániáit és filozófiai kilengéseit, végül azt, hogy teljesen kizárja az életéből, végül eltemeti és igyekszik fenntartani az örökségét. Mindezt hihetetlen tettrekészséggel, alázattal, de ugyanakkor néha fáradtan, nyűgösen, hisztizve, hogy ő soha nem gondolhat magára, nem dőlhet hátra, hogy egy kicsit elengedje magát, mert még ha csak annyi szórakozást enged meg magának, hogy elmegy egy lányával valami hangversenyre, máris azt kell hallgatnia, hogy "léha nőszemély". Nem egyszerű élet, az biztos. De elviseli. Majd ötven évig él a férjével, többnyire harmóniában és egyetértésben. A negatív dolgokat pedig elviseli, mert erős. Lehet, hogy sok gondja volt, de abból mindenkinek van.

Nekem kicsit úgy tűnt, hogy túlzásba viszi az írónő a nagy védelmet. Igen, valóban: Szofját nem értették meg sem életében, sem a halála utáni évtizedekben, amikor Tolsztoj hagyatékának gondozója, az igencsak antipatikus Csertkov gondoskodott róla, hogy Szofja egyoldalúan negatív képe éljen a köztudatban, miután évtizedekig beavatkozott a házastársak és a család kapcsolataiba, nem törődve semmivel, csak saját önös érdekével, hogy ő legyen a nagy Tolsztoj végrendeleti végrehajtója, vagyis az a személy, aki megmondja a tutit és rendelkezik a kiadói jogokkal (= a pénzzel). Azonban ettől még nem kell olyan "ellenéletrajzot" írni, amiben meg Szofja lesz a szent és Tolsztoj a mocskos disznó, amiért egy rakás bajt zúdított a felesége fejére. Azért az emberi kapcsolatok ennél sokkal árnyaltabbak.

Mindketten erős személyiségű emberek voltak, akik sok mindent megéltek együtt, örömöket és nehézségeket is, és végig együtt maradtak. Nem mártíromságból, ahogy Csertkov és Popoff is állítja, hanem szeretetből. Voltak hibáik, persze, Tolsztoj követelőző volt, mindig megmondta a frankót, nem törődött azzal, hogy filozófiai-vallási nézetei az életben kivitelezhetetlenek, szemrehányásokkal illette a feleségét, amiért az "nyerészkedik" a könyveivel, valójában persze az asszony a család fenntartására fordította a bevételeket, de Szofja mindezt elfogadta, bár néha hisztériás rohamokban lázadozott ellene, hogy nem akar folyton terhes lenni (férje ellenezte a fogamzásgátlást), szórakozni akar néha, pihenni olykor és normális életet élni, művészetekkel foglalkozni (festeni, zongorázni, fotózni szeretett), nem pedig örökké robotolni egy kiszámíthatatlan és szeszélyes hangulatú író mellett, aki szökőévenként egy-egy mondatban értékeli csak igazán az erőfeszítéseit. Talán jobb lenne nem ilyen részletességgel feldolgozni a híres emberek házasságát. A végén marad valami kényelmetlen érzés, hogy "juj, ezt a mondatot amúgy T. ilyen és ilyen regényében is olvastam - hát otthonról vette? pedig amúgy milyen szimpatikus ez a hős!" Valahogy zavaró.

Szofja tehát egy többnyire szimpatikus, ám sokszor elkeseredetten fáradt nőként rajzolódik ki az életrajzból, aki talán több megértést igényelt volna, azonban nem hiszem, hogy megbánta volna élete végén, ahogy élt, hiszen arra tette fel az életét, hogy Tolsztoj segítőtársa legyen, és végig az is volt. Életrajzírója pedig talán jobban tette volna, ha nem csak arra figyel, hogy milyen drámákat tud kibontani a naplókból és levelekből, hanem Szofja megértéséből is magáévá tesz valamennyit, akkor talán nem lett volna ilyen részleteket boncolgató és negatív kicsengésű a könyv. Most azt hiszem, el kéne olvasnom egy Tolsztoj-életrajzot is, hogy egyensúlyba kerüljenek a "ki a mártír ebben a házasságban?" című játék elemei, de nem ettem meszet, hogy még ötszáz oldalt ezekkel a naplókkal és levelekkel töltsek, úgyhogy most keresek valami mást olvasnivalónak. Valami nagyon mást.

A bejegyzés trackback címe:

https://akik-olvasnak.blog.hu/api/trackback/id/tr654887310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása