Kicsit sok mostanában a jópofizásból. Mármint nem értem, hogy miért vágok jóképet olyan dolgokhoz, amikhez nem feltétlenül kéne. Persze legyek megértő mindenkivel, mert - szétmentek a párjával, - beteg a gyereke, - meghalt a kutyája, - elrontotta a fodrásza a haját, - sok a melója, - nehéz…

Első vagyok, akit csicskáztatnak ("szívességet kérnek"), és utolsó, akinek valaha is megköszönik. És még csodálkoznak, ha csúnyán nézek. Erre mit mondjak? Facepalm, komolyan.

... de nagyot is ugrik! Mindenki ismeri a típust. 99 %-ban nőnemű az illető. Mindenkire mosolyog, cukiskodik, teszi-veszi magát, egyadta bűbáj az egész viselkedése. Persze főleg a férfiakkal, de a nőket is igyekszik elbájolni, mert ki tudja még, mire lesznek jók. Nem…

Tuskó, tuskóbb, erdész. Vagy vadász. All alike. Terápia megvolt (az eredményesség nem km-ben vagy km/min-ben javul, hanem "nem-meghalásban", ennek is örülök), spannolnak a boltból hazaigyekvők meg a kutyások irigykedő tekintetei, hogy "hű, milyen király csaj, itt futkározik",…

Azok a jó dalok, amik megfelelően visszaadják egy-egy adott hangulatod, Az alábbinak minden egyes sora aktuális. Ma megint elgondolkodtam azon, hogy miért jut minden kedves megnyilvánulásra száz tuskóság. Még nem jöttem rá. Csak arra, hogy a relatív bunkóság (= érdektelen emberek…