festős

2015.05.01. 14:53

Natasha Solomonstól már olvastam A Tyneford-ház című regényt, ami szórakoztató volt, bár nem egy irodalmi mérföldkő. Most az Eltűnt férjek galériája című kötet volt soron, szintén hozta a kötelező színvonalat, összeszedetten volt szórakoztató, csak néha volt hiányérzetem itt-ott.

A sztori a II. világháború utáni Angliában játszódik, ahol egy igen vallásos zsidó közösség napjaiba nyerünk bepillantást. Egészen pontosan Juliet életébe, akit évekkel korábban elhagyott a férje, George. A gond ezzel az, hogy George anélkül lépett le, hogy a vallás szabályai szerint elvált volna a feleségétől, ami azzal járt, hogy a nő ún. aguna lett, vagyis "élő özvegy". Olyan nő, akire mindenki ferdén néz, mert a férje jó okkal hagyta el, és olyan, aki a vallási szabályok szerint nem válhat el, mert azt csak a férfi kezdeményezheti. (Itt nem szúrom be ismételten gondolataimat a sivatagban alakult, élettől elrugaszkodott, hímsoviniszta vallások kritikájáról, csak gondoljátok ide.) A lényeg, hogy Juliet afféle megtűrt, megvetett tagja lett a közösségnek, könnyen el tudom képzelni, hogy az elszigeteltség érzése szép csendben megmérgezte az ilyen nők, így Juliet mindennapjait is. Holott az egészről nem tehettek semmit. Mindenesetre felháborító.

A jó az egészben az, hogy Juliet fogta magát és egyszerűen nézőpontot váltott. Azt gondolva, hogy ha már a közösség úgyis kiveti magából, akkor őt sem érdekli a sok pletykálkodó, rosszindulatú szomszéd, aki folyton azzal van elfoglalva, hogy mit csinálnak mások és miért lehet megszólni a többieket. Ehelyett galériát nyit, mert vonzódik a művészethez és nagyon jó szeme van a jó képek felismeréséhez. Rajzanak körülötte az ifjú és nem annyira ifjú tehetségek és tehetségtelenek, ő pedig jó érzékkel válogatja ki közülük a jövőbe mutató, mondanivalóval rendelkező alkotásokat. Sok művészt indít el a pályáján, illetve egyfajta művészi közösséget is jelent az ő galériájához tartozás. A magánélete közben nem alakul fényesen, bár hosszú kapcsolata van egy Max nevű igen fura képeket festő művésszel, valahogy soha nem tudnak zöld ágra vergődni egymással. A férfi nagyon jól elvan vidéki magányában, ahonnan soha, de tényleg soha nem mozdul ki, majd egyre ritkábban fest, mert divatjamúltnak tartják, és végül utoléri egy végzetes szembetegség, aminek következtében megvakul. Egy festőnek ez aztán végképp betesz. Szóval nem egyszerű vele, így soha nem tudnak igazán összejönni, összeköltözni, együtt élni stb. A végén persze kiderül, hogy Max is csak Julietet szereti, de akkor meg már ennek semmi tétje nincs. 

Juliet egyszer próbálja megtalálni Georgot, a gyerekeikkel együtt útra kel, Amerikáig is elmennek, de csak Verát, George első feleségét találják meg, akitől a fickó nem vált el, hanem csak úgy tudta, hogy a nő és a gyerekeik meghaltak a holokauszt során, és akkor vette el Julietet. George aztán Verát is elhagyta és csak a regény végén jön tőle egy levél, amiben megpróbálja megmagyarázni a történteket, képzelhető, mennyi sikerrel. Persze, hiszen hogyan is lehetne megmagyarázni azt, hogy akkora tuskó volt, hogy még csak le sem tudta zárni a házasságait, helyette mindig csak elfutott világgá. Gyökér.

A regény ezért George és bármiféle férj, vagy ténylegesen jelen lévő kedves nélkül inkább Juliet munkájára és a családjával való kapcsolatára koncentrál. Az előbbit szerintem elég felszínesen sikerült csak megragadnia a szerzőnek, nekem valahogy nem jött át a művészet és a művészek szeretete, vagy lehet, az volt a gond, hogy a festészet vizuális műfaj, és leírásból nem sikerült kibontakoznia, hogy ez most hű, de fontos lenne a hősnőnek. A családdal való kapcsolatot viszont nagyon jól sikerült ábrázolni, a több generációt, a titkolt konfliktusokat, az elhallgatott sérelmeket, a nevelési elvek különbözőségét, a szeretet áramlását stb. Juliet anyja az igazi "zsidó anya", folyton nyüzsög a családért, főz-süt, intézkedik, mindenről van véleménye, mindig fontosnak tartja, kiről mit tart a szomszédság, a gyerekek a mindene meg persze a pénz. Meg hogy a rendes lányok rendes fiúkhoz menjenek hozzá. Mert attól lesz szerinte boldog a házasság. Szegény, egy régi világ visszamaradt emberpéldánya, aki azt hiszi, hogy jól szervezett esküvővel meg tiszta kesztyűvel és megfelelő tortával lehet megoldani az élet gondjait. Juliet persze az anyja ellentéte: nem érdekli mások véleménye, járja a saját útját, intézi az ügyeit, ahogy kell, nem törődik a vallással, és igyekszik mindenből kihozni a legjobbat. A lánya, Frieda ellenhatásként előbb úgy viselkedik (évekig), mint a saját nagyanyja, aztán miután elvált a rendes fiú férjétől, és rájön, hogy az élet mást is jelent, mint pászkasütögetést a családnak, lassan megbékél az anyjával. De addig ő, milyen idegesítő liba! Jaj. Julietnek egy fia is van, Leonard, akivel nagyon jól megértik egymást, egy dolgot kivéve: zsidó anyaként áll hozzá a gyerek pályaválasztásához. Az ugyanis festő akar lenni. Hinnénk, hogy mivel egész életében festők között él, nem bánja a dolgot, de itt kijönnek Julietből a hagyományok: miért nem leszel valami rendes szakmájú, kisfiam, orvos vagy ügyvéd? Tipikus... :)

Szóval a családi kapcsolatok remek ábrázolása meg persze az olvasmányos, szórakoztató jellege miatt szerintem egész jó kis regény kerekedett ebből a történetből. Az elején arra számítottam, hogy itt valami nagyon zsidós, nagyon vallásos, nagyon szemétkedős regényről lesz szó, szerencsére nem ilyen lett. A végére nagyon belejöttem az olvasásába. A gond tényleg csak azzal volt, hogy a művészeti részek meg a Max iránt érzett állítólagos őrült szerelem sem domborodott ki eléggé. De ezek kezelhető hiányosságok voltak, összességében jó kis könyv.

A bejegyzés trackback címe:

https://akik-olvasnak.blog.hu/api/trackback/id/tr317419610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása