Régi adósság volt, hogy végigrágjam magam Závada Pál Jadviga párnája című lélektani-család-naplóregényén. Nos, a feladat teljesítve. Maradandó sérüléseket talán nem szenvedtem tőle (elvégre már olvastam A katedrálist is, hehe...), de azért sokkal-sokkal jobbra számítottam. Megint koppantam. (Naiv némber.)

A regény naplóformában íródik, a szerző elsősorban Ondris, egy tót gazdálkodó. Felesége, Jadviga csak az ő halála után írogat bele utólag a naplójára, magyarázva a bizonyítványát, meg az egész elrontott életüket. Halottnak a csók, ugye, sokra megyünk fele. Ostoba némber. A naplót emellett idegesítő jegyzetekkel és később hosszas anekdotázással egészíti ki fiuk, Misó, rettenetesen gagyi stílusban, ami a regény végére sem javul, pedig lett volna rá ideje.

A történet Ondris és Jadviga házasságával indul, majd szép sorban felöleli közös életük nehéz és még nehezebb perceit, veszekedéseket, kibéküléseket, családi viszályokat, politikai és történelmi bonyodalmakat, gyerekszületéseket, rokoni halálokat, háborút, egyszóval, amit az élet csak hozhat. Közben beszúrkálva retrospektív részek is szerepelnek megismerkedésük, illetve még régebbre visszanyúlva szüleik életének darabjai felé. Persze ez csak a végére áll így össze, közben megszakítások, belefirkálások, megszakadások vannak, amik elvileg a spontaneitást és a naplóforma hitelességét kellene, hogy alátámasszák, de valójában csak töredékessé teszik a regényt, ami néha teljesen szétesik.

Bár az író mindent elkövet, hogy szociálisan és történelmileg beágyazza az érzelmi családregényt, de ez valahogy nem sikerül teljesen. Hullaunalmas részek besúgókról, háborúról, teljesen érdektelenül előadva, hogy akkor sem érdekel már, ha meghal valamelyik regényhős, csak menjünk már tovább. Magyarkérdések, tótkérdések, kommün, zsidóüldözés, minden, ami belefér, de valahogy nem áll össze. Pl. "vicces" úgy írni 200 oldalt első világháborús ügyekről, hogy Trianonról egy büdös szó nincs, csak úgy véget ér a háború és kitör a béke. Aha. Több más mellett ezek azért rontják a színvonalat.

A tulajdonképpeni történésre kellett volna koncentrálni, ami a család története. Több generáción keresztül az elhallgatások, félreértések és szeretetlenség nyomja rá a bélyegét a kapcsolatokra. Ondris szülei például nem szerették egymást, ezért ő mindent igyekszik elkövetni, hogy Jadvigát nagyon szeresse és nagyon meg akarja menteni eleve kudarcra ítélt házasságát. Persze nem jár sikerrel, többet vannak külön, mint együtt és összességében mindannyian boldogtalanok. Mert Jadviga eleve úgy ment hozzá, hogy mást szeretett, akivel aztán a házassága alatt is igen gyakran félrement, nem zavarta őt semmi. Egyik férfit sem engedte el végleg, hanem igazi manipulátorként kötötte magához mind a kettőt. Az ilyen nők miatt lesznek a férfiak nőgyűlölők, egy igazi pszichopicsa volt. Elítélem a nők elleni erőszakot, de erre a csajra ráfért volna az a bizonyos nevelő célzatú pofon még idejekorán. Hátha segít rajta. Vagy nem. De hogy ő is kényszerpályán mozgott, az egyértelmű volt, utólag meg persze okoskodott, hogy jaj, ő mennyire szerette a férjét. Csak persze boldoggá nem tudta tenni. Valahogy olyan kétségbeesett volt az egész regény ebből a szempontból: a férfi nem tudta elérni, hogy a felesége szeresse, a feleség meg nem tudta elérni, hogy szeresse a férjét. De mégis egymáshoz voltak kötve. Pffff, rémes.

Rossz kapcsolatuk persze megmérgezte fiaik életét is, akik csak a szeretetlenséget tudták megtanulni tőlük, és mind a kettő érzelmi hülye is lett. Szomorúak ezek a megválthatatlanul ismétlődő szerencsétlen sorsok, de valahol mindenki maga is tehet róla, hogy hova ér el végül. Egyik szereplő sem vállalt igazán felelősséget magáért, mind csak úgy "sodródott", hogy majd jobb lesz, de persze nem lett, csak rosszabb.

Egyszóval ez a könyv nem volt az, amire számítottam. Sokkal többet vártam, ehelyett inkább egy alapos kutatással megírt, nagyon-nagyon szociográfia ízekkel megbolondított pszichós családregényt kaptam. Nem volt jó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.