Szécsi Noémi nagy kedvencem már régóta, a Kommunista Monte Cristo című kötete eddig azonban kimaradt, mivel úgy voltam vele, hogy ugyan, kit érdekelnek a komcsik viselt dolgai, hagyjuk már. Aztán végül mégis elolvastam és nagyon nem bántam meg, mert a szerző még erről a finoman szólva sem habkönnyű…

Fehér Béla neve nekem egyáltalán nem volt valami ismerős, de a Kossuthkifli című regényéről még én is hallottam, és a múltkor sikerült beszereznem. Kellemes csalódás volt, mert a "pszihcós magyar írókkal" azért szerintem vigyázni kell általában. De ez? Jó volt. Nagyon abszurd, "csinált" nyelvezete…

Alexis de Tocqueville Emlékképek 1848-ról című kötete egy műfajilag nehezen meghatározható izé. Félúton van a napló, a memoár és a politikaelméleti történetírás között. Egyszóval néha izgalmas, néha száraz, néha meg egyszerűen érthetetlen. De azért mindenképpen…