Alexis de Tocqueville Emlékképek 1848-ról című kötete egy műfajilag nehezen meghatározható izé. Félúton van a napló, a memoár és a politikaelméleti történetírás között. Egyszóval néha izgalmas, néha száraz, néha meg egyszerűen érthetetlen. De azért mindenképpen érdekes.

A szerző a XIX. század egyik ismert francia gondolkodója, egy ideig pedig még aktívan politizált is. (Kinek nincsenek sötét foltok a múltjában, ugye?) Ez így azért érdekes, mert egyszerre elméleti és gyakorlati megközelítésből nézte a történelmi eseményeket, amik ott zajlottak körülötte.

A kötet két fő részre tagolódik, először az 1848-as párizsi forradalmat próbálja egy kicsit közelebb hozni hozzánk, majd az 1849-ben vállalt külügyminisztersége idejének egyes problémáit eleveníti fel.

Az első rész nekem annyira nem tetszett, mert kissé túl sok volt a név, és túl kevéssé volt érthető a történetiség. El lehet olvasni, hogy miért, én kortársként valószínűleg csak kapkodtam volna a fejem. Nem így T., aki nekiállt elemezni nem csak a helyzetet, hanem annak minden egyes szereplőjét, mozgalmát, politikai pártját, szóval teljes képet próbált festeni az eseményekről. Ettől persze a politikai elemző magasságaiba emelte a memoárját, viszont az élvezhetőség erősen csorbult. Mindenesetre érdekes volt elolvasni abból a szempontból, hogy hogyan látja az ember "belülről" a történelmet, amikor a mindennapi, normális életbe jönnek bele olyan események, amelyekről később kiderül (vagy már akkor is tudatában vannak az emberek), hogy nagyon jelentősek lesznek a jövő szempontjából.

A második rész ezzel szemben kézzelfoghatóbb volt, talán azért, mert egy viszonylag rövidebb időszakot, T. miniszterségének pár hónapját és annak kizárólag jelentősebb eseményeit foglalta össze. Mivel ő a külügyben tevékenykedett, diplomáciai manőverek és háttéralkuk izgalmas szövevényét tárja fel az olvasó előtt, ami borzasztó érdekes volt. Hogy micsoda mutyizásokat tudnak elkövetni a politikusok, hogy fontosnak és erősnek látszódjanak a nemzetközi közösség, illetve inkább saját alattvalóik előtt, az egyenesen elképesztő. Persze egészen normális dolog, csak T. nagyon éles szemmel mutatja be ennek a világnak minden rezdülését. Pl. ahogy az angolok kezelték Piemonte helyzetét, nagyobb feszkót csaptak a közvetítés tárgyában, mint Franciaország, aki végülis elérte a helyzet rendezését, míg az angolok kb. nem csináltak semmit, csak marketingelték magukat. Ügyes.

Nagyon megragadott az is, ahogy a magyar szabadságharc leverése belekerült a könyvbe, mint fontos külpolitikai ügy. Ismert, hogy a szabadságharcot az oroszok behívásával sikerült leverniük az osztrákoknak. Nos, azt kevésbé taglalják a tankönyvek, hogy az oroszok szerepvállalása mint "Európa rendőre" nem mindenkinek tetszett. Volt itt adok-kapok az osztrák meg az orosz kormánnyal, és még a fényes portával is ment a huzakodás, hogy akkor mi legyen. A végén persze az érdekek azt diktálták, hogy az osztrákok bármi áron, csak tegyenek végre rendet, a ruszkik meg menjenek szépen vissza a saját határaik mögé, míg jól van dolguk. Hogy közben meg elvérzett a szabadságharcunk, az egy dolog, így jártunk. Nagyon érdekes volt a háttérbe látni.

És persze a legjobb: T. még menekülttémában is aktuális! A felforgató elemek az egész kontinensről Svájcban kötöttek ki. Az állam befogadta őket, segélyt és ellátást kaptak meg minden. És nem adták ki őket a hazájuknak, mert hát az milyen lenne. Igen ám, csak egy idő után a sajtevő parasztoknak elegük lett belőle, hogy etethetik a sok külföldi barmot, és szépen mindenkit visszatoloncoltak a saját hazájába. End of story. Milyen érdekes: az érdekek mindig győznek.

Szóval jó is volt ez a könyv, meg nem is. Kicsit száraz volt a stílusa, bár nagyon elegáns, a szókincsem látványosan növekedett tőle. A sztori néha leült, néha meg egészen pörgős volt. A felvetett gondolatok és az elemzések pedig gondolkodásra késztetnek. Ne menjünk el birkán a dolgok mellett, hanem nézzünk a történések mögé. Ez a könyv legfontosabb üzenete számomra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.