A "kedves" PK Zrt. megint belopta magát a szívembe: nem elég, hogy árat emel, de a szolgáltatás minőségét nemhogy nem javítja, hanem még eltűri, hogy az romoljon. Ma is csak két tirpák sofőrt fogtam ki, aminek egyenes következménye (okozati összefüggéssel!!!), hogy lejártam a lábam, és ezt szó szerint kell érteni. A "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitásnak voltam ma is áldozata, de felhívnám rá a T. Udvarias, Felkészült és Profi Sofőr Urak figyelmét, hogy attól, hogy bunkók vagytok, még nem kell sem kevesebbet dolgoznotok, nem fogtok többet keresni, és nem, a farkatok sem lesz hosszabb. Tényleg nem.

Okt. 01-től indul a rohadt népszámlálás. Anyám ezen a napon rendkívüli családi ülést hívott össze, egyetlen napirendi ponttal: töltsük ki minél előbb a neten ezt az izét, és felejtsük el. És máris kitöltési útmutatókról és KSH-honlapokról volt szó! Rémes. Végül egy, azaz egy nappal tudtuk elhalasztani a végzetet, így jelentem, már becsekkoltunk a rendszerbe, és adat vagyunk. Még jó, hogy nem volt sok kérdés, mert a legtöbb igen hülye volt, a bölcsődébe járás pl. a mániája a cuccnak, nem is értem. Most már számolhatnak. Egyébként a full anonim kérdőívnek talán nem kéne direktben rákérdeznie a munkahely nevére, nem? Végül kiderítettem, hogy elég a tevékenységet és a munkahely jellegét körülírni, na de hát akkor is. De egy gonddal kevesebb, enélkül is van elég adminisztrációs gondom mostanában.

Egyébként ma néztem, hogy indokolatlanul elmentem napló irányba mostanában, de nem nagyon olvasok (Game of Thrones aktuális kötete 1600 oldal, még elleszek vele egy darabig), amúgy meg éppen Földvári papát "olvasom", szóval van bajom amúgy is. A könyv stílusa többnyire tömör és velős, a szerző kiválóan adja át a büntetőjog általános részének letisztult esszenciáját a tanuló szerencsétlennek, tehát még fel is lehet fogni a dolgokat, ami nem baj. Mondjuk itt-ott a "szerény" kis megnyilvánulásaitól behalok, de legalább lehet röhögni rajta, és ez még mindig jobb, mint az, amikor a szakmai publikáció szerzőjének semmilyen saját véleménye nincsen a témáról, amiről ír, mert csak ahhoz ért, hogy összeollózza, hogy mások mit mondtak. Szóval megint elkezdődik a bünti poszterek gyártása és egyéb jóságok, mindenki rettegjen, legfőképp a Szalay utca, mert jövök! :)

Ma jubilálok, egy éve iratkoztam be az alsegéderdész képzőbe. Ezalatt megtanultam, mi az kacor, a szálalás, a tarvágás, az elegyes erdő, az újulat, a sarang, az apríték, a pellet, a rekalcitráns és ortodox magvak, a szórt likacsú és a gyűrűs likacsú fafajok közötti különbség és így tovább. Tanultam egy adag közgázt is, már nem vagyok olyan reménytelenül jogász, mint egy éve, sőt, már néha felfogom az üzleti döntések motívumait is.

Amit nem láttam még: az erdészeteinket és fát. :)

Amivel a cég gazdagodott általam: Néhány kötelmi jogi jogintézmény gyakorlati alkalmazása, mivel állítólag máshoz nem értek. Plusz a mosolykommandós lúzer sc-s agresszívan kedves lényem.

Nem is tudom, ki járt jól. :) Mosolygós zene a vad 90-es évekből, én meg megyek dógozni:

Na, lement ez a hét is, most pihegés. Azt hiszem, kéne inni. Vagy megálmodni a számokat vizsgára. Addig is találtam szép befordulós zenét:

És megjött a mail. Lehet tervezni komolyabban a dolgokat. :S Félek...

Megvolt. Most iszom. Szerintetek?

A következő számot küldeném az előterjesztést író szerencsétleneknek, hajrá! Ez is hegedű meg cimbalom, de azért több értelme van, mint a Csíknak. :D

Ja, és még arra is sikerült fényt deríteni, hogy a mulasztás okozatosságát csak a nem tiszta mulasztási bcs-knél kell vizsgálni. Azért jó, hogy ilyen okosságok vannak a világon, nem? Földvári papa rulez...

Mood: somewhere between 'life is full of shit' and 'everyone can go to hell'. Editor's choice is:

P.S.: Dept. of finance can REALLY go to hell. :D

"... a lányok sírjanak..." Blue mood:

Csemegézve a régebbi és újabb cuccokból, ajánlom:

NFL-pótlékként ajánlható sportos tinisorozat:sok karakter, mki megkeresheti, aki neki tetszik, kis dráma, kis szerelem, az élet nehézségei, kitartás és az ő gyümölcsei, ill. nekem nagyon tetszik a kamerakezelés és a vágás is, nem beállított, hanem olyan spontán, néha remegős kezű, mint anno a Vészhelyzet, aminél először érezte a néző, hogy ő is ott van. Ja, és mivel én csak most csodálkoztam rá erre a cuccra, van öt évadnyi anyag, amit nézegethetek majd. Yeah. :)

A másik egy újabb sorozat, már amennyiben ennek még csak a második évada kezdődött el. Vidéki angol úriház, lorddal meg személyzettel, rókavadászattal és nagyestélyiben elfogyasztott vacsorával, angol akcentussal. Imádom. :) Mondjuk most éppen belefolyunk az I. világháborúba, tehát gyanítom, előbb-utóbb háborús sorozat lesz, de talán reménykedhetek benne, hogy a karakterek érdekessége meg a sztori néha balladisztikus jellege maradni fog. Pl. az mekkora volt, amikor a házikisasszonyt elcsábította a török vendég, aztán ukmukkfukk csak úgy meghalt az ágyában, és a szobalánnyal átvitte az éjszaka közepén egy másik szobába? Óriási. De a többi is ilyen: jó karakterek, dráma, csillogás, intrika, ahogy azt kell. Kedvenceim Sybill, az álmodozó legkisebb lány, Daisy, a naiv és aranyos konyhalány, de így a legutóbbi részekben már Maryt, a legidősebb lányt is bírom nagyon, mert egyre kevésbé tűnik szívtelen némbernek, inkább csak kétségbeesett a rákényszerített szerepben, akivel együtt lehet érezni. Jó lesz ez.

Nagyon ugattak a kutyák, hát, kinéztem. Valamelyik szomszéd bizonyára igen tehetséges sarja hegedülni tanul. Nyilván a híres hegedűművészek is így kezdték valamikor, de azért szegény kutyák, ugye. Negyedóra nyekergés hallgatása után megállapítottam, hogy az igen bonyolult darab, amit játszik, a Kis kece lányom. No comment.

Tudom, sokat morgok, de legalább a morgás joga legyen az enyém, ha már annyi bajom van amúgy, nem? A cégnél is folyton ez a baja mkinek, de én legalább megcsinálom, amit rám bíznak. Van, aki morog, és nem csinálja meg. Van, aki nem morog és nem csinálja meg. Azt hiszem, olyan nem nagyon van, aki nem morog, de megcsinálja. Nem, ez utóbbi különösen nem jellemző. :)

Ajánlott muzsika vasárnap reggel lusta chillouthoz, kávé mellé:

Jött egy csaj, és úgy gondolta, ír egy pörgős számot a hétfőről:

Azért az valahol nagyon szánalmas, ha az dobja fel a szombat estémet, hogy befejeztem egy redvás jegyzőkönyvet, nem? Egyáltalán, ki az a hülye lúzer, aki a szombatját munkával tölti? Aztán meg még ki is vasal, mert mazochista? Mi jöhet még? Este nyolcig felvágom az ereim, mert az olyan jó...? Pitiful, soooooo pitiful. :(

Csak meg kell guglizni néha evidens dolgokat. Kiderítettem, hogy védőszentünk nem más, mint a gall Szent_Ivó. Hm. Nomen est omen? :) Akkor a régi kedvenc Szent_Ritán kívül hozzá lehet még fordulni olyan kérésekkel, hogy "jaj, nem szeretnék belehalni se az FB-ülés kínzásaiba, se az állami földekre vonatkozó §-okba". Hátha meghallgat valamelyik.

Ajánlott zeneként gitáros pop:

Van úgy, hogy az ember lánya avagy fia antiszociális. Ez nem nemfüggő (mínusz egy pont, tudom, de akkor is), mert mkit érint. Még a múlt héten kellett volna megírnom ezt, mert akkor benne voltam én is, de ma írom, mert sokkal viccesebb, amikor mások hülyék. Szóval arról az esetről van szó, amikor a rovatcím egy kicsit módosul:

- Mi bajod?

- Minden.

Ez a fajta épületes információcsere adekvát a másikkal. A mögöttes tartalom is hasonló, jelesül: 

1. hagyjál békén, nem látod, hogy világfájdalmam van, és undorodom még az égen futkosó játékos bárányfelhőktől is, te köcsög?!

2. nem tudom jobban leírni azt, hogy vacak hangulatom van, talán jobb lenne, ha most nem beszélgetnénk, mert úgyis szar ez az egész világ, mindenki elviselhetetlen, negatív, semmi nem működik és talán jobb lenne meghalni, nem?

Mit lehet ilyenkor mondani az illetőnek?

Semmi esetre se kezdjük el vigasztalni, mert visszaüthet a dolog: a delikvens minden kísérletre fel fog hozni (kapásból!) kb. ötszáz, az élet és a világ sivárságát bemutató spontán példát, amelynek hatására a vigasztaló is elveszíti életkedvét, ez tehát kerülendő.

A jó öreg "lapogassuk meg a hátát és biztosítsuk róla, hogy mellette állunk" taktika szerintem itt is jobb, legalábbis kevésbé vált ki pszichotikus ellenreakciót. (Már jó, nem?) Aztán még morog egy kicsit, és egy-kettőre (vagy ha szívósabb, három-négyre...) jobban lesz.

A jelenség neve pedig: amikor a macska farka se áll jól. Jó leírja a lényeget. :)

Családilag útnak eredtünk, és megnéztük a PTE-n a Botanikuskertet, ami épp nyílt napot tartott. Ez amúgy Egyetemvárosban van, és megint elgondolkodtam rajta, hogy vajon ott miért nem ismerik a házszámozás rendeltetésszerű használatát, ui. nekem ne mondja senki, hogy egy egész tömbnyi, amúgy különálló karnak, szaknak és épületnek feltétlenül az Ifjúság útja 6. kell legyen a címe, mert ez hülyeség. Lehetne esetleg 8., 10. stb. is, könnyebb lenne tájékozódni, de hát persze nekik az nem. Biztos valami btk-s hülye találta ki.

Nagy nehezen azért megtaláltuk a kertet, ami inkább park, meg lépten-nyomon btk-s és orvosis épületekbe botlik az ember, már az is furcsa, hogy itt minden egy rakáson van, de ők tudják. A park nagyon szép, kanyargós ösvények, sziklakertek mindenütt, nagyon hangulatos. A legjobbak mégis az üvegházak voltak, ahol mindenféle egzotikusabb cucc kapott helyet, hatalmas pálmák, páfrányok, ezerféle haraszt, orchidea meg mindenféle olyan, aminek még a nevét kisilabizálva a táblákról sem tudtam meg semmi közelebbit. A kaktuszházban meg egészen elámultunk a sok kisebb-nagyobb, meglepőbbnél meglepőbb külsejű kaktuszokon és pozsgásokon. Minél rondábbak voltak, annál szebb virágaik voltak, meglepő. Voltak kaktuszok, amik akkorák voltak, mint egy kisebb fa, némelyiknek meg 5-8 cm-es tüskéi voltak, úgyhogy simogatni egyiket se szerettem volna. Inkább a pozsgás szekció érdekelt ez utóbbi szempontból, elvégre ha van növényem, ahhoz csak hozzá kell érni, akkor inkább legyen olyan, ami nem bánt. Ezekből is volt egy csomó fajta, egyik furább volt, mint a másik, pl. gömb alakú levelűek meg olyan kavicsszerűek, pöpecek voltak nagyon. Tesóval megállapítottuk, hogy tulajdonképpen az óriás aloé nagyon mutatós tudna lenni egy modern mediterrán kertben, mert szép.

Tiszta szerencse, hogy számítva az igényekre, néhány kertészeti és faiskolás árust is meghívtak a rendezvényre, úgyhogy felszerelkeztünk néhány növénnyel is. Én pozsgás tálkát fogok kreálni az irodába, öcsém szintén bepróbálkozik egy szukkulenssel, anyám meg a virágtombolán nyert egy bükkfacsemetét. Hogy ez utóbbit hova a rákba fogjuk rakni, még nem tudom. Nem bírt volna valami prózaibb szobanövényt nyerni... :)

Ja, és "lett" egy példányom a címernövényemből is: Mimosa polycarpa. Most keresem, hogy mi kell az életben maradásához, szívesen nevelnék belőle kis cserjét, mint az okos kertészmérnök nénik a Botanikus kertben.

Még holnap is lesz, lehet indulni.

Ja, és mood: Zénón szerint a gyorslábú Akhilleusz soha nem éri utol a teknőst, ha egyszer adott neki egy kis előnyt. Eme paradoxon újra bebizonyosodott, mert előnyt adtam a feladatoknak, és hiába vagyok gyorslábú (-kezű, -eszű...), csak nem sikerül utolérni magam. De azért futok tovább. :) Rem. holnap jobb napom lesz, mert ma Nagymátén kívül nem sok jó akadt. (Oh, és még egy: kint felejtett erdész szakkönyvre nyilatkozhattam, hogy "én ezt már olvastam". Hehe, képződik az alsegéderdész.)

A fedezzük fel a magyar történelmet küldetésem következő állomása Vég Gábor Királyi hétköznapok c. munkája volt. Az előszó szerint valami rádióműsort "alkalmaztak könyvre" a nagy sikerre való tekintettel. Itt már gyanakodni kell, de azért még jól is elsülhet a dolog.

A vékony kis kötet rövid fejezetekre, királyokra (+1 Trézsi) tagolva próbálja feleleveníteni azokat a bizonyos királyi hétköznapokat. Nem is sikertelenül, hiszen megtudtam, mit ettek, hol laktak, hogyan szerettek és szenvedtek, milyen volt a helyzetük politikailag, egyházilag, magánemberileg, már ha egyáltalán volt olyan.

Megtudtam pl., hogy főleg a korai Árpádok rengeteg húst ettek, és mivel viszonylag kevesen voltak eme szép országra, a nagy élelembőség miatt jóltápláltabbak voltak, mint a nyugati emberek. Meg hogy egy jó darab ideig nem bírták levetkőzni a "természet szeretetét", avagy a barbárságot, és még letelepedett népként is vándorolt pl. a királyi udvar, és imádtak jurtában lakni, nehogy már a kőházak korlátozzák a szabad mozgást. Aha, biztos jó a jurta, de hogy télen nem annyira kellemes a besüvítő szélben, az tuti. Az nem okozott meglepetést, hogy a kora középkor királyai nem nagyon voltak... hm... értelmiségiek, se írni, se olvasni nem tudtak, de idegen nyelveken azért többön is illett tudniuk. Ma már fordítva van, vezetőink többnyire tudnak írni, nyelveket nem beszélnek, egyetlen állandóságként talán az értelmiségtelenség említhető...

A királyok tehát inkább vadásztak, diplomáciát tanultak, aztán szegények dinasztikus frigyekbe kényszerültek, utóbb meg néha azt terjesztették róluk gonosz legendaírók, hogy házasságuk - úgymond - örömtelen volt, merthogy megtartóztatták magukat keményen (ld. Imre herceg és társai). Hogyne. A legendás részek nagyon szórakoztatóak voltak, főleg a krónikás szerzetesek leleplezései, hogy azért nem volt ám minden uralkodó akkora szent, aminthogy megpróbálták beállítani. (Ezt mondjuk eddig is sejtettem.)

Az tetszett, hogy viszonylag kevésbé tanított uralkodók (pl. Aba Sámuel) is helyet kaptak a könyvben, ami ismét azon gondolkodtatott el, hogy vajon miért kellett az angol polgári forradalmat két hónapig tanulnom, meg miért emlékszem még mindig Zénón paradoxonára, és pl. miért nem tudok egyetlen egy törikönyvet sem kinyitni mondjuk egy Árpád-házi királyok családfáját bemutató ábránál. Furcsa, nem? Bezzeg a Népfront viszályait tanulni kellett!

Ami nem tetszett, az talán a műfajból is adódó felszínesség volt, szívesen olvastam volna bővebben is egy-egy érdekes alakról, de többnyire egy-két momentummal elintézte a szerző az egyek uralkodók életét. Kicsi hiányérzet azért maradt. Lehet, hogy keresek majd egy részletesebb könyvet a témáról, mert ez jó volt.

I. Prológus

Nem, nem arról lesz szó, hogy a jogászok ördögtől valók. Hanem?

II. Mi bajod? Semmi!

Miért járkálnak a lányok csoportosan wc-re? Ez kimeríthetetlen témája a férfiak froclizásának, nem is véletlenül, mert hát tényleg, mi a rák értelme van három éves kor fölött társaságban mellékhelyiségbe vonulni? Vagy mi szükség rá?

Nos, a női mosdó nem rendeltetésszerű használatára a lányok igen gyakran sor kerítenek, és itt most nem a trash realityk, pornófilmek világára és a középiskolás féltitkos cigizésekre kell gondolni, inkább arra, hogy miért kell csapat és mi tart olyan sokáig.

1. Az ember társas lény. Igen, a nők is. Szeretünk együtt lenni, és csevegni.

2. Ki kell beszélni a mosdó exodusban épp részt nem vevő személyeket.

3. Ki kell beszélni a férfiállatokat.

4. Le kell anyázni a világot/pultost/ruhatárost/buszsofőrt, vagy bárkit, aki a begyünkben van.

5. Ki kell sírni magunkat a szívtelen férfiállatok miatt.

6. Meg kell vigasztalnunk más mosdólátogatókat, akik szívtelen férfiállatok miatt sírnak, szükség esetén papírzsepi, taxiszám vagy egy szíverősítő felajánlásával is. (Mert jószívűek vagyunk, és ez komolyan így működik, vadidegen lányok között is.)

7. Vagy csak úgy dumcsizunk és szusszanunk egyet, a társasághoz való visszatérés előtt.

+ 1: Ha szerencséd van, találkozhatsz szülinapos, vadidegeneknek pezsgőt osztogató lányokkal. A mosdó mindenkié, és nagyon demokratikus hely: ha nem ismered, akkor is kapsz pezsit.

Szóval mosdóba azért járunk együtt, mert az társasági esemény. Ennyi.

III. Epilógus

És máshova is járnak csapatban az emberek, pl. ebédelni, aztán néha rájönnek, mint ma én, hogy ez nem mindig jó, mert legalább abban a húsz percben igényelném, hogy ne kelljen hülyeségeket hallgatni okosoktól, akik nagyon tudják, és nagyon megmondják, és nagyon nem tartják elképzelhetőnek, hogy bárkinek más véleménye lehetne, mint nekik. Tanultam belőle. Holnap egyedül eszem.

Ez már megint kurvajó lett:

Voltam könyvtárban. Megint elvesztem a történelmi szekcióban, és néhány magyar történelemmel foglalkozó szakkönyvvel jöttem haza. Merthogy tiszta szégyen, hogy az angol Tudor-korból (csak mert épp nagyon divatos téma) már lassan a szobalányokat is név szerint ismerem, de azért egy Árpád-házi családfán még simán el tudok tévedni, hogy melyik Géza melyik Lászlónak volt a fia. Unokaöccse. Vagy akárkije, hogy trónutódlott utána.

Elsőként Teke Zsuzsa Hunyadi János és kora c., 80-as években íródott munkáját olvastam. Nos, ez igazi történelemkönyv, egy történésztől, aki nem tud írni. Száraz, mint a sivatag, néha Marxot idéz, mert az sose árthat, meg egy kicsit talán túl sokat foglalkozik hadászati kérdésekkel, de ez talán a témaválasztás miatt érthető, elvégre Hunyadi elsősorban katona volt.

Messziről indít, elkalandozunk az angolok, franciák, németek, olaszok felé, tanulunk patrimoniális, feudális és rendi monarchiáról, meg csatákról, politikai szövetségekről, míg végre kikötünk a Kárpátok alatt, és megnézzük, hogy mi a rák is van itt a törökökkel. Nos, hát ők jönnek ezerrel, több király és pápa alatt is, vissza-visszatérnek, és rabolnak rendületlenül. Tenni kéne ellenük valamit. És itt jön aztán a tipikus magyar szerencsétlenkedés: össze nem fognánk, meg nem mozdulnánk együtt egy közös ügyért. Óh, nem. A bárók hatalmaskodnak, a köznemesek hatalmat akarnak, a királyok gyengék, a jobbágyok meg ugye, nem számítanak semmit (ja, elvégre csak az ország nagy része belőlük áll...). Pártoskodás, széthúzás, és a külföldi uralkodókra mutogatás, hogy azok nem segítenek, a gonoszok, pedig mi megállítanánk szívesen a törököt. Egy frászt.

Érdekes belegondolni, hogy ebben a korban még nem léteztek nemzetállamok, sőt, államok sem, csak országok ( = vki által uralt területek), amelyeknek sem egységes lakossága, sem jogrendje, sem semmije nem volt, amit ma az állam részének tartunk. Ilyen körülmények között talán nem annyira nagy csoda, hogy nem sikerült központilag, egységesen fellépni a határokat fenyegető külső támadásokkal szemben, de azért mégis többet várnánk eleinktől.

Ebben a forgatagban tűnik fel Hunyadi, előbb mint köznemes Zsigmond udvarában, utána pedig mint hős katona, aki haditetteiért komoly birtokadományokat kap - persze elsősorban a töröktől fenyegetett délen, ami azért vicces, mert egyrészt onnan menekült el a lakosság, másrészt azt ugye meg kellett védeni, tehát az uralkodó sem volt teljesen hülye. Aztán ahogy gyűltek a birtokok, úgy lett Hunyadiból is nemes katona helyett hatalmaskodó oligarcha, de a szerző ezt természetesen csak mintegy mellékesen jegyzi meg, mert hát Hunyadinak legalább "nemesek voltak a céljai". Egy túróst. Inkább úgy tűnt, csak békés birtokos akart lenni.

Az emberről persze semmit nem tudunk meg, ami azért furcsa, mert lehet, hogy régen volt a XV. század, de azért annyira nem, hogy ne lettek volna írott források, lehet, hogy csak jobban utána kellett volna nézni a dolognak. Kb. két szerzőt idéz a kötet, ami azért nem túl sok egy monográfiában, és egyoldalúvá teszi a szemléletet.

Összességében inkább gondolatébresztő volt, mint informatív, nekem több kérdésem volt utána, mint válaszom, ami azért inkább egy misztikus novellához illik, nem egy történelem könyvhöz. És belegondolok, hogy a BTK-n ebből tanulnak... anyám.

Egyébként kár, hogy nálunk nagyon kevés kivételtől eltekintve nem divat a történelmi regény, mint olyan. A regényírók máshol veszik a fáradságot, hogy utána olvassanak ennek-annak, és szépen, regényes formában megírják, hogy szerintük hogy történt a régmúltban ez vagy az. Az ilyenek mindenütt nagyon népszerűek, jó filmeket, sorozatokat is készítenek belőlük, és több emberhez jut el a történelem, mint úgy, ha csak ilyen száraz olvasmányokkal "szórakoztatjuk" az érdeklődőt. Nálunk bezzeg az Egri csillagokon meg A koppányi aga testamentumán kívül nem is nagyon van szórakoztató történelmi regény, modern meg pláne nincs. Tenni kéne valamit ezen a fronton, nem? Én szívesen olvasnék az Árpádok és egyéb királyok politikájáról, vérengzéseiről, szerelmeiről és cselszövéseiről is, nem csak az egyéb európaiakéról. Pl. a későbbi II. Béla király gyermekként megvakítása is van olyan durva, mint amikor III. Richárd eltüntette a kis hercegeket a Towerben. Szerintem.

Nem vesznek komolyan, ha:

1. fiatal vagy,

2. lány vagy.

Ha lány és fiatal, ásd el magad.

Vagy: keményíts be! :D

Most nincs könyvem (el kéne menni könyvtárba, hiába van messze a rohadék), úgyhogy inkább filmnézek. Nem is tudom már, hol találtam meg a Brotherhood c. nem annyira friss sorozatot. Három évados a cucc, letölteni az elsőt és a harmadikat sikerült, a közbeeső mintha eltűnt volna. Eddig sikerült ledarálni az első évadot, hát, nem tudom.

Egy ír származású keleti parti családról van szó, a középpontban két fivér áll, Tommy és Michael Caffee, előbbi helyi képviselő, utóbbi meg gengszter. Van még az anyjuk, aki egy magát jól tartó hatvanas csajszi, de hát... anya, s mint ilyen, idegesítő kérdéseket tesz fel, és minduntalan belefolyik felnőtt gyerekei életébe (még van egy nővér is). Tommy sikeres politikus, hozza a jófiús, minden helyi köz- és magánügyet magáénak érző, valójában sehol és soha nem létezett politikus figuráját. Nem is tudom, hogy a filmesek honnan szedik az ilyen ötleteket, ilyen ember a politikában nem létezik. Mindegy. Michael hét év eltűnés után, amikor mindenki halottnak hitte, visszatér, és beindítja a környéken a bizniszt, kocsmát, italboltot, drogot, ami akad, és közben persze hullanak körülötte az emberek, mint a legyek, mert amúgy egy agresszív állat. De persze a családját minden körülmények között megvédi. Na, persze. Szerintem ilyen sincs. A nők mindenesetre valamiért ragadnak rá. Ilyen azért van, a nők imádják a határozott, agresszív állatokat meg a rosszfiúkat, merthogy majd jól megváltoznak a kedvükért. Vagy nem. Aztán meg csodálkoznak, hogy a romantikus hétvégi kirándulás végén a fickó dzsekijéről le kell törölni a frissen kinyírt konkurencia vérét. Istenem, milyen hülye nők vannak.

Tommy mintacsaládja sem jobb. Felesége ún. housewife, na, ettől a kategóriától falra mászom, mivel itt a vadkeleten, ez nem nagyon divat. Vagy legalábbis én nem nézem jó szemmel az ilyesmit. Ha már a feminizmus annyit elért, hogy a nőket ne kelljen kitartani, akkor ne másszon már vissza a sötét középkorba senki. A hp-nak három már iskolás nagylánya van, de persze neki otthon kell maradnia, ellátni a gyerekeket meg a háztartást. Ja, nehogy dolgozzál, szivi, még megárt. Közben meg persze halálra unja magát, drogozik és a dealerével dug, mert az mennyire rendben van már a rendezett külvárosban. Aha. A család meg nem vesz észre semmit, ez is gáz, nem? 

Szóval adva van ez a bagázs, és megy a kavarás vagy tíz részen át, amíg az első évad tart. Közben van:

- politikai adok-kapok, bizottsági ülés, egymás fúrása a városházán és ilyesmi,

- idegesítő muttert kirúgják, de ő feltalálja magát, aztán beszól a szomszédoknak, de közben csak játssza az agyát, és a fiait piedesztálra emeli,

- drogos-alkesz karakterek, akik minden második órában szétcsúsznak,

- hp feleség újabb és újabb balfaszkodása, anélkül, hogy bárki szájon vágná végre,

- drogozó tinilány, aki gengszter nagybácsival lóg, ahelyett, hogy iskolába járna, utálja az anyját, és lázad még a levegő ellen is - na, őt is meg kéne pofozni,

- érző-agresszív gengszter - SO UNREAL, de legalább néha levezeti a feszkót, és lepuffant néhány gyanús egyént,

- ja, és vannak zsaruk is: egy olyan korrupt-kövér-fánkzabálós-balfék, tiszta közhely az egész csávó, meg egy szerencsétlen, fiatal, aranyos, lelkes, akinek a dögös felesége az egyetlen normális női karakter.

Szóval fura az egész. Azt hiszem, nem fogom megkeresni a második évadot. Inkább már kihúzom ezt a három hetet a premierekig. Addig nézzek mást, mi? Vagy el kéne menni könyvtárba...

Végre venerdí, hát, ideje is volt már nagyon. A nők hp-skodtak és furkálódtak, a pasik meg nagyon szakmabelien viselkedtek (=egyre jobban hasonlítottak egy tarvágás utáni tájra, azaz tuskók gyülekezete voltak).

Mondja már meg valaki, hogy miért kell szüleim korabeli emberkéknek magyarázni, hogy a munkahely munkára való? Ez egy kicsit gáz, nem? És még az y-generációt szidják, hogy lusta disznók vagyunk, hát, köszi. De lesz még itt vendetta, muhaha!!!! :)

A héten már megint többször kioktattak, hogy milyen hülye vagyok, mert nem Sopronban végeztem, hát a tököm kivan vele. Az erdészek meg nem tudják, mi a különbség a kontraktuális meg a deliktuális felelősség között, de még csak Gaiusról, a  rendkívüli perorvoslatokról vagy a Ket-ről sem hallottak soha. De azért megmondják, hogy melyik hatóság hogy jár el, pffff. Talán ne rendezzünk versenyt, ki ismer több hatóságot. És ne szóljak be? Nehéz megállni...

Vidításul wod by Zsófi-ismerős kislánya: "Felejtsd el, mint zsiráf a húst." Sztem elég frappánsan kifejezi, hogy "kopjál le rólam, míg szépen vagy". :)

Bőgési értekezlet:

1. a bikaszezont megelőző vezetői értekezlet a vadászat zökkenőmentes megszervezése érdekében;

2. (by Á.) a vezető által tartott olyan értekezlet, amelyen a beosztottak jelezhetik felettesük irányába a fennálló problémáikat, panaszaikat (ld. még: panasznap, törvénylátó nap).

Valahogy őszi hangulatom van. Mennek tönkre a szezon elején vett nyári cipők, érik a szőlő, sárgulnak a vadgesztenye levelei, elmúlt aug. 20. (=utolsó nyári hepaj), megnyílt a Tecsóban a tanszervásár, meg ahogy jönnek vissza az emberek szabiról, mind többen kezdik el pedzegetni, hogy mennyi dolgunk lesz ősszel. Eszembe jutott, amit a Muraszakiban olvastam (minden japán kultúra iránt rajongónak kötelező, bár azt hiszem, a férfiak kevésbé értékelnék, elvégre olyan dolgokról van benne szó, amiket nem értenek: kötelesség, érzelmek, ilyesmik...), nevezetesen, hogy a tradicionális japán naptár alapján élő, nagyon is szabályoknak élő emberkék nem az időjárás, hanem a naptár alapján tették el/vették elő a nyári, ill. téli kimonóikat, ami olykor problémákhoz vezetett. Ez jutott eszembe, amikor itt nagy őszi hangulatomban majdnem elkezdtem már előpakolni a kardigánkészleteimet. De talán még várhatok, mert amikor legutóbb megnéztem a személyimet, még nem Yukinak vagy Kaedének hívtak. :)