Családilag útnak eredtünk, és megnéztük a PTE-n a Botanikuskertet, ami épp nyílt napot tartott. Ez amúgy Egyetemvárosban van, és megint elgondolkodtam rajta, hogy vajon ott miért nem ismerik a házszámozás rendeltetésszerű használatát, ui. nekem ne mondja senki, hogy egy egész tömbnyi, amúgy különálló karnak, szaknak és épületnek feltétlenül az Ifjúság útja 6. kell legyen a címe, mert ez hülyeség. Lehetne esetleg 8., 10. stb. is, könnyebb lenne tájékozódni, de hát persze nekik az nem. Biztos valami btk-s hülye találta ki.

Nagy nehezen azért megtaláltuk a kertet, ami inkább park, meg lépten-nyomon btk-s és orvosis épületekbe botlik az ember, már az is furcsa, hogy itt minden egy rakáson van, de ők tudják. A park nagyon szép, kanyargós ösvények, sziklakertek mindenütt, nagyon hangulatos. A legjobbak mégis az üvegházak voltak, ahol mindenféle egzotikusabb cucc kapott helyet, hatalmas pálmák, páfrányok, ezerféle haraszt, orchidea meg mindenféle olyan, aminek még a nevét kisilabizálva a táblákról sem tudtam meg semmi közelebbit. A kaktuszházban meg egészen elámultunk a sok kisebb-nagyobb, meglepőbbnél meglepőbb külsejű kaktuszokon és pozsgásokon. Minél rondábbak voltak, annál szebb virágaik voltak, meglepő. Voltak kaktuszok, amik akkorák voltak, mint egy kisebb fa, némelyiknek meg 5-8 cm-es tüskéi voltak, úgyhogy simogatni egyiket se szerettem volna. Inkább a pozsgás szekció érdekelt ez utóbbi szempontból, elvégre ha van növényem, ahhoz csak hozzá kell érni, akkor inkább legyen olyan, ami nem bánt. Ezekből is volt egy csomó fajta, egyik furább volt, mint a másik, pl. gömb alakú levelűek meg olyan kavicsszerűek, pöpecek voltak nagyon. Tesóval megállapítottuk, hogy tulajdonképpen az óriás aloé nagyon mutatós tudna lenni egy modern mediterrán kertben, mert szép.

Tiszta szerencse, hogy számítva az igényekre, néhány kertészeti és faiskolás árust is meghívtak a rendezvényre, úgyhogy felszerelkeztünk néhány növénnyel is. Én pozsgás tálkát fogok kreálni az irodába, öcsém szintén bepróbálkozik egy szukkulenssel, anyám meg a virágtombolán nyert egy bükkfacsemetét. Hogy ez utóbbit hova a rákba fogjuk rakni, még nem tudom. Nem bírt volna valami prózaibb szobanövényt nyerni... :)

Ja, és "lett" egy példányom a címernövényemből is: Mimosa polycarpa. Most keresem, hogy mi kell az életben maradásához, szívesen nevelnék belőle kis cserjét, mint az okos kertészmérnök nénik a Botanikus kertben.

Még holnap is lesz, lehet indulni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.