Van úgy, hogy az ember lánya avagy fia antiszociális. Ez nem nemfüggő (mínusz egy pont, tudom, de akkor is), mert mkit érint. Még a múlt héten kellett volna megírnom ezt, mert akkor benne voltam én is, de ma írom, mert sokkal viccesebb, amikor mások hülyék. Szóval arról az esetről van szó, amikor a rovatcím egy kicsit módosul:

- Mi bajod?

- Minden.

Ez a fajta épületes információcsere adekvát a másikkal. A mögöttes tartalom is hasonló, jelesül: 

1. hagyjál békén, nem látod, hogy világfájdalmam van, és undorodom még az égen futkosó játékos bárányfelhőktől is, te köcsög?!

2. nem tudom jobban leírni azt, hogy vacak hangulatom van, talán jobb lenne, ha most nem beszélgetnénk, mert úgyis szar ez az egész világ, mindenki elviselhetetlen, negatív, semmi nem működik és talán jobb lenne meghalni, nem?

Mit lehet ilyenkor mondani az illetőnek?

Semmi esetre se kezdjük el vigasztalni, mert visszaüthet a dolog: a delikvens minden kísérletre fel fog hozni (kapásból!) kb. ötszáz, az élet és a világ sivárságát bemutató spontán példát, amelynek hatására a vigasztaló is elveszíti életkedvét, ez tehát kerülendő.

A jó öreg "lapogassuk meg a hátát és biztosítsuk róla, hogy mellette állunk" taktika szerintem itt is jobb, legalábbis kevésbé vált ki pszichotikus ellenreakciót. (Már jó, nem?) Aztán még morog egy kicsit, és egy-kettőre (vagy ha szívósabb, három-négyre...) jobban lesz.

A jelenség neve pedig: amikor a macska farka se áll jól. Jó leírja a lényeget. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.