napló: laza kedd

2014.06.17. 20:12

1. Sellye behúzta. Mert ezek ilyenek. Lassan kicsit sok lesz a foci, ha nem vigyázunk.

2. A nap problémája: a házi focibajnokság reggelén szakad az eső. Persze...

3. A nap idióta benyögése: a 10+ éve a cégnél dolgozó szerencsétlen munkatárs meglepődése, hogy egy erdőgazdasági rendezvényen szarvaspörkölt a menü. No comment.

 

napló: 5 min of Dr. Phil

2014.06.15. 21:11

Seriously, the next one who tells me I'm glowing, will be punched in the face. Every time I hear this I feel a little pang within that says I should get back on my track. And keep being honest. And that leads to the thinking of honesty itself. Should you always speak your mind or you can retain things for yourself? Covering your real feelings is a lie or just a way to secure yourself against pain?

 

napszava, napló, rhapsody

2014.06.12. 18:08

1. Az álnok szóviccgyártó szerint álmokfutó lettem. Ez a napszava. Meg a hütemény. :)

2. Fura állat az ember: mindent meg tudunk szokni. Ami kezdetben fájdalmat okoz, az később úgy elzsibbad és úgy megszokod, hogy szinte már nem is érzed. Hell yeah!

3. Az édesség jó. De azért egy kis cukorral még nem lehet megvenni.

4. Este foci!!!

Ui.: Esik... :)

ünnep/napló

2014.06.09. 15:29

Azért vannak a jóbarátok... hogy együtt egyenek meg benneteket a szúnyogok, miközben békésen folyik a roséfröccs a téren és röhögtök a FEEFI-s hülyéken. Többek között. Jó volt ez a chilles hétvége, na.

 

Wod by Satya: "A férfiak 90 %-a tényleg bunkó. De van, aki továbbfejlődik."

Napszava: kukacogolás. This is a word - from now!

Kontrasztnak, bár éppen jönnek a kétórás ebédszünetek fagyival, yeah! :)

napló: survivor

2014.06.01. 18:51

A csapatépítési alkoholizálásról ez jutott eszembe. :) Lehetne ilyen gyakrabban, még a végén kiderül, hogy jófejek a kollégák (na, nem mindenki!)...

szolgálati közlemény

2014.05.28. 18:33

Egy 800 oldalas (Kecsó könyv és még annál is nagyobb) Tolsztoj-életrajzba kezdtem bele. Nem holnap lesz belőle "hogyvolt". Addig további nyüszögések és állatságok várhatók. Mindenkitől sorry. Mai mantra: get up, make the bed, face the day, stick to the people who love you, you will be better.

 

wod: tanulási ártalom

2014.05.27. 21:05

Fájdalomcsillapító lányos sorozat nézése közben:

A lánylegénybúcsús sztori egy erdei lakban játszódott, és a sok drámából mi jön át?

A srácok söréttel mennek medvére. SÖRÉTTEL. Normáááááális?

Szerző: Zendrajinx

Szólj hozzá!

Címkék: wod

1. Ma "ki a bunkóbb" verseny volt, sokáig holtversenynek tűnt a dolog, de aztán lett győztes. Észrevette magát az illető? NEM. Hagyjak cetlit, hogy "gratulálok, lúzer, ma elvesztettél egy értékes embert" az életedből? Lehet, hogy kéne, de majd magától is rájön. Aki hülye, haljon meg.

2. Mi a cikibb/fájóbb/furább: amikor lecserélnek valami gázabb csajra (pasira), vagy az, amikor évekig tartó no contact után felhív az exed, hogy mégis érdekli, mi van veled és jópofizni akar? Erkölcsi győzelem? IGEN. (Attól persze még soha nem érezte magát jól senki.) Eredmény: "OMG, what the hell he is thinking?"

3. Ha mindenkivel bajom van, akkor velem van baj, de hogyan tudok megtanulni nem érezni? Ez a nagy kérdés.

 

napló

2014.05.26. 20:26

A "nincs kedvem edzeni" HIIT-es ÉS futós nappá fajult. Nem vagyok normális. De: impossible is nothing! :)

wod: meghívó lakógyűlésre

2014.05.23. 18:20

Fantörpikus meghívó: május 29-én, 18 órakor A SZOKOTT HELYSZÍNEN. Ez aztán a pontos fogalmazás! A közös képviselőm vicces fickó... :)

Szerző: Zendrajinx

Szólj hozzá!

Címkék: wod

a vadonban

2014.05.23. 18:09

Robert Franklin Leslie könyve jött soron: A medvék és én. Perverz, igen. Egy aranyásó egyetemista (gondolom, megélhetési, mert évekre kimarad a medvekaland miatt a suliból) a kanadai vadonban éldegél a világtól elzárva, egy jó kis faházikóban és aranyat mos. Aztán egy medve ráhagyományoz három medvebocsot, mert már nem tud róluk gondoskodni. A fickó meg befogadja és felneveli őket. Közben meg el is felejti, hogy miért jött az erdőbe tulajdonképpen.

Igen, a sztori nagyjából ennyi. A könyv kedves állatkölyköknek mutatja be a medvebocsokat, akik tanulnak, saját személyiségük van, teljesen hozzászoknak az emberhez, ami végül persze nem vezet jóra, de ez már csak a legvégén derül ki. Persze a valóságtól teljesen elrugaszkodik a történet, de miután elfogadtam, hogy egy debil aranymosó egyetemistáról van szó, aki MEDVÉKET NEVEL, már nem volt gondom ezzel. A nevelgetést úgy írta le a szerző, mintha kutyakölykök idomításáról lenne szó, de azért engem a frász kivert néha attól, amiket írt.

A jobb részek közé tartozott a vadon leírása, az abszolút kiérződött a könyvből, hogy a szerző totálisan bele van zúgva a természetbe. Még egy kicsit sötétzöld kirohanások is voltak, de azok is megbocsáthatóak voltak. (Szerintem kicsit bonyolultabbak ezek a kérdések, minthogy csak simán egy szempontból, ráadásul érzelmi alapról kiindulva ítéljük meg őket.) Azért az kiderült, hogy nem lennék alkalmas a vadabb erdőkben táborozásra, mert én már annak a leírásnak az olvastán is elborzadtam, hogy egy alkalommal egy jávorszarvas termett a táborban és belakmározott a készletekből. Ááááá. Ez nem lenne nekem való...

A szerző nem ír túl jól, a stílus döcög, de mégis valahogy összességében szerethető a könyv. Azért arról nem győzött meg, hogy medvét tartani normális dolog, ám mégsem volt rossz.

napló: állatkert

2014.05.19. 19:53

Finnugor vámpír n-edik alkalommal. Szakadok:

"- Az alkohol rossz hatással van rám. Kedves és beszédes leszek tőle.

- Akkor majd iszol valami mást."

Most pedig medvék.

"a legsúlyosabb nincsen..."

2014.05.18. 18:56

Megint egy klasszikus oroszon a sor, ezúttal Turgenyev Apák és fiúk című regényére esett a választás. Valamiért eddig kimaradt a szórásból, pedig nem véletlenül híres. T. alkotta meg a nihilista jelzőt, ami azért nem semmi (értitek, szóvicc...), mert máig aktuális és használható.

A sztori alapvetően két generációt mutat be: két nihilista fiatalembert, akik barátok (Bazarov és Arkagyij), valamint szüleiket. A regényt általában a nagy generációs ellentétek bemutatásaként szokták értékelni, amiből én keveset vettem észre, mert annyira nem tűnik markánsnak a dolog. Illetve maximum Bazarov lóg ki a sorból, aki akkora egy nihilista gyökér, hogy laborban sem lehetne jobb archetípust csinálni. Mindent tagad, semmi nem jó neki, nincsenek sem értékei, sem eszméi, nem akar semmit és általában mindenkivel tuskóként viselkedik. Talán az egyetlen vezérlőelve, hogy kellemetlenkedjen. Nem túl szimpatikus. Ugyanakkor értelmes fickó, orvos akar lenni, nagyon érdeklik a természettudományok, de társaságban elviselhetetlen. Szülei jóravaló öregek, egyetlen fiuk a szemük fénye, amúgy nem sok vizet zavarnak. Arkagyij egy új eszméktől megszédült fiú, nekem egyáltalán nem tűnt meggyőződéses "új embernek", inkább csak pozőrködés nála a nagy nihilizmus. Amint szerelmes lesz egy rendes lánykába, elveti a butaságokat, és szépen rátér a család-munka vonalra, amiben nincs is semmi rossz. Az ő családja már érdekesebb, apja a birtokot igazgatja (nem túl sikeresen), anyja már korábban meghalt. Az apa emiatt szert tett egy fiatal szeretőre (a vén kecske!), akit később a fia nyomására vesz csak feleségül, mert addig egészen jól elvan "feudális keretek" között. Képben van még egy nagybácsi is, aki párbajba keveredik Bazarovval, de ez már csak így van egy orosz regényben. Párbaj nélkül nem lehet.

A két fiatalon keresztül belelátunk kicsit az orosz vidéki társadalom életébe. Próbálnak reformálni, foglalkoznak a parasztok helyzetének javításával, a modernebb termelési módszerek átvételével, a nyugati kultúrával (pl. tök természetes, hogy német, francia és angol könyveket eredetiben olvasnak), még a női emancipáció is szóba kerül (persze egy nem túl szimpatikus kékharisnyán keresztül). Ugyanakkor elég nehéz modernnek lenni egy olyan országban, ahol minden a birodalmi eszmének, az elnyomásnak, a vallásnak és a népi babonának van alárendelve. Mindez csak áttételesen érvényesül, de olyan alapját képezi a regénynek, ami nélkül nehéz lenne megérteni, hogy miért vergődnek annyit a hősök. A két fiatal elveti a feudális Oroszországot, ugyanakkor nem tudnak helyette jobbat. A nihilizmusuk csak egy átmeneti állomás a régi elvetése és valami új kitalálása között, de ezt ők nem érzékelik, sőt, Arkagyij a regény folyamán meg is hasonlik. Bazarov persze nem, mert egy pszichopata. Ő az alkalom ellenére nem hagyja, hogy a szerelem "jó útra térítse", hogy valami emberi lopakodjon be az életébe, mert az ellenkezne az elveivel. Inkább hagyja elsuhanni a lehetőséget, nehogy visszakoznia kelljen. Kár érte, egészen normális élete lehetett volna.

Turgenyevet azért csípem, mert úgy romantikus, hogy közben realista. Nincs puskini szépelgés, de könnyekig tud hatni egy-egy jól eltalált mondattal. Hús-vér emberi karaktereket alkot, akik esendőek és szerethetőek. Hőseit kihívások és megpróbáltatások elé állítja, mint minden rendes regényíró, de olyan végtelen tapintattal és empátiával bánik velük, ami nagyon-nagyon ritka. A cselekmény magától gördül, nem erőlködik semmivel, néha balladisztikus homályban marad ez-az, ugyanakkor olyan szórakoztató részletekről tud szó szerint fecsegni, mintha kávéházban lennénk. Jó olvasni ezt a regényt. Olyan igazi.

forever and a lifetime

2014.05.12. 19:31

Írtak rólam egy dalt...

Szerző: Zendrajinx

Szólj hozzá!

Címkék: zene

művészek és diktátorok

2014.05.12. 19:26

Némi kockázat van benne, ha netről, "belelapozatlanul" veszek könyvet, de most jól sült el a dolog. Florian Illies 1913 - Az évszázad nyara című, besorolhatatlan műfajú könyve bejött.

Nagyon fura cucc, de kreatív az alapötlet, ez pedig mindent visz. A könyvet egy művészettörténész író követte el, aki úgy gondolta, érdekes lenne a világháborúban és a későbbiekben nagy szerephez jutó személyek 1913-as évét végigkövetni, és párhuzamba állítani, hogy mikor ki és hol mit csinált éppen. Elképesztően sok szereplőt mozgat, és belegondolni is szörnyű, hogy mindezt mennyi kutatómunka előzte meg, és milyen sok fantáziával kellett megírni, de szerintem megérte. Festők, írók, politikusok, bankárok, költők, későbbi diktátorok és mindenféle névtelen senkik egyaránt megfordulnak a lapokon. Freud, Kafka, Hitler, Schiele, Mann "és még sokan mások", ahogy mondani szokás. Magán- és közéleti események egymásba fonódva, itt-ott felvillantva a jövő képeit. Itt Hitler még békésen festeget, Sztálin meg egy szó szerinti senki. Az egész könyv a feszültség, a vihar előtti csend jegyében íródott, és mindezt 300 oldalon keresztül fenntartani igazán nem semmi. A könyv hónapokra tagolódik, azon belül pedig apró kis fejezetekre, amelyek közül sok csak 2-3 soros, egy-egy odavetett mondatból állnak, valami meglepő kis ténnyel, majd máris robog tovább a könyv egy másik szereplő soron következő életdarabjával.

Nincs igazi értelemben vett "sztori" tehát, pillanatokat ragad ki a szerző a felidézett személyek életéből. Levelekből, naplókból idéz, újságcikkeket citál, száraz humorú összekötő szövegekkel, amelyekben alaposan megcáfolja az előítéletet, hogy egy művészettörténész könyvmoly biztos csak valami sótlan fickó lehet. Hát nem. Jól "odamondogat" a hülyeséget elkövető múltbeli alakoknak, de mindezt tapintatosan és elegánsan teszi, semmi durvaság. Szellemesen gonoszkodik, nagyon tetszik.

A szerző nemzetiségéből adódóan eléggé eltolódik a hangsúly a germánok bemutatása felé, de talán megbocsátható, elvégre ha francia vagy angol kurvázó-drogozó festőkről írt volna, a lényeg kb. ugyanez lett volna, nem? Szóval a korhangulatot nagyon jól átadta, és egy csomó érdekességet is megtudtam olyan művészekről, akikről kb. még csak hallomásból tudtam eddig. Azért nem hiszem, hogy kubista vagy futurista plakátokat kezdenék gyűjteni, de már legalább tudom, hogy a festőket nagy ívben el kell kerülni, mert problémás alakok.

"mi bajod? - semmi"

2014.05.08. 18:44

Biztos velem is baj van, nem csak az emberekkel. Mert értem, hogy biztos ostoba vagyok, ronda és bunkó, ezért nem lehet szeretni, na, de hát azért az is csúnya, ha folyton keresztül néznek és átgázolnak rajtam. Ez a hét a tuskóság jegyében telik, de ez nem valami jó tematika. Láthatatlan lettem. Nekem beszólhatnak, átléphetnek rajtam. Semmi gond, csak én vagyok. Velem nem kell törődni, bele lehet taposni a földbe...

Csak meddig lehet ezt karcolás nélkül elviselni...?

napló: ügyes

2014.05.05. 20:01

Rinocérosz bőrű háztartási kisgép-szerelő lettem. Nem rossz így hétfőn...

napló: amúgy minden oké

2014.05.03. 19:26

Önveszélyes vagyok, de legalább megtudtam, hol a Honvéd kórház. Mindenben meg lehet találni a jót.

A súly csökken, a push-up reps nő, még mindig élek, és ez jó.

Voltam Sin Cityben, ha a strand ki is maradt, legalább az évszázad felhőszakadása megvolt, tóvidékkel meg mindennel. Ha enni akartok,  itt tegyétek! (Társadalmi célú hirdetés.)

And I wonder, still I wonder... (at many things actually...)

 

igazi pihentető utazás

2014.05.02. 18:55

Agatha Christie regényeit nem bírom, az életrajzi dolgai viszont szerintem nagyon jól visszaadják a korhangulatot. Most kiadták a Grand Tour című könyvét, amely egy 1922-ben tett világ körüli útjáról szól.

Férjét kísérte el egy amúgy üzleti útra, méghozzá a Brit Birodalmi Kiállítás összeállítása és előkészítése kapcsán összeállt "misszióval". A korra jellemző módon igazi sznobkodás megy, a munkautazáshoz mindenki viszi a pereputtyát, feleség, gyerek stb., még jó, hogy a kutyát otthon hagyták. A küldetés tehát egy kiállítás összeállítása, amely végeláthatatlan gyár- és farmlátogatásokkal, protokolláris eseményekkel, kormányzói vacsorákkal, vonatok és hajók szervezésével, sürgönyözéssel és néha idegeskedéssel telik. Közben persze lehet szórakozni, új emberekkel találkozni, szörfözni, bridzsezni, banánültetvényeket tanulmányozni és így tovább. Meg persze hosszasan írogatni a leveleket a családnak.

Agatha ezt teszi, folyton naplót ír meg leveleket, és beszámol minden fontos és kevésbé fontos eseményről. Persze neki a dolog nyaralás, ami néha kellemetlenségekkel jár, de ugyanakkor nagyon élvezi. A férfiak munkájáról nem sokat ír, pedig érdekes lenne tudni, hogy mi a bánatos jó francot kellett dolgozniuk, hogy egy évig kellett miatta utazgatniuk a Brit Birodalom domíniumaiban??? Mert ebből a "nagyon fontos küldetésből" maximum annyi jött át, hogy időnként besétált a terembe valami kormányzó vagy egy lord XY, de hogy minek...

Az útleírás persze levelekből és fényképekből áll, a műfaj személyes jellegű, a családjának számol be az eseményekről, nyilván nem akar politikai értekezéseket vagy társadalomrajzot beleszőni az anyukájának írt levelekbe. Ez érthető. Sikerül is bájosan felszínesnek maradnia mindvégig. Nyaralási életképek és társasági események váltogatják egymást, a végeérhetetlen bridsz-, koktél- és garden partykkal. Nagyon hangulatos, nagyon pihentető, mert semmit nem kell gondolkodni közben. (OK, nekem a "jópofa, a búr háborúban szolgált tábornokról" a koncentrációs táborok jutottak eszembe, a kb. 180 cm-es tőátmérőjű fák kitermelését dokumentáló fotók aláírásánál meg az, hogy ez nem "erdőültetvény", a hajón adott menükártyánál meg az, hogy ki a rák enne borjúmirigyet önként??? - de persze csak azért, mert a hiperaktív, tépelődős agyamat nem bírom leállítani...)

Igazi kikapcsolódás a könyv. Intellektuálisan nem túl kielégítő, de néha pont erre van szükség. Olvassa el mindenki bátran. (Kivéve a szöszit. Spoiler warning: egy macska meghal!!!)

napló: szülcsinapcsi

2014.04.30. 15:44

Csak Neked, csak most (és mindenkinek, aki szereti...), tánc!

 

napló

2014.04.28. 21:36

Miért állnék szóba valakivel, aki nem akar velem szóba állni?

őrült nyugatos...

2014.04.28. 21:28

Nem nagy szó persze, a Nyugatosok mind alkesz bohémek voltak, és akkor még nem fogalmaztam erősen. Hevesi Andrásról mondjuk én még nem hallottam, de most kiokosodtam. Rövid életű, ezért nem túl termékeny író, de ahogy olvastam a Párizsi eső című könyvét, ez utóbbi nem is akkora probléma.

Vékony kis kötet, a XX. század elején közhelyes élethelyzetet taglal: úrifiú Párizsba megy "tanulni", valójában persze filléres apanázsából próbál zülleni és dorbézolni. Közben meg "keresi az élet értelmét" vagy mi a szösz. Ezek a dolgok nekem mindig is megfoghatatlanok voltak: ha valakinek nincs pénze, ne menjen Párizsba nagyzolni, ha meg pénzes a család (mert "urak"), akkor meg miért akar éhen halni a penészes negyedik emeleti hónapos szobájában. Szerintem vagy-vagy, de annak nincs teteje, hogy játszom a nagymenőt, aztán közben meg alig bírom kifizetni a kifli-tejeskávé reggelit. Eleve ez az expozíció meghatározza az ilyen züllött regényekhez való viszonyomat: elolvasom, néha még tetszik is, de nem tudom elfogadni.

Itt is adott az egyes szám első személyben narráló főhős, a "jóravaló fiatalember", mert persze melyik író lenne annyira őszinte, hogy negatív tulajdonságokat valljon be. Nem, minden fiatalember "jóravaló". Kurvázik, nem dolgozik, nem beszél az anyjával, csak pénzért pumpolja, de ez "mind rendben van". Persze.

Főhősünk tehát teng-leng. Elvileg tanulni ment, persze bölcsész, erre sem lehet mit mondani. Néha benéz egy-két előadásra, de általában másnaposság miatt lemarad róluk, olykor pedig még a könyvtárban is tiszteletét teszi. Mondjuk ott sem dolgozik, csak azon morfondírozik, hogy a szép könyvtárosnőnek bejön-e vagy sem. No comment. Egyébként meg "bohémkodik", de még azt is nagyon-nagyon ügyetlenül csinálja: folyton ráakaszkodik a magyar ismerősökre, akikkel amint leült egy asztalhoz, már nem akar beszélgetni, mert valójában unja őket, viszont a franciák meg gőgösek, és velük nem találja a hangot. Egyszóval totál béna a társasági életben, de erőlködik, és semmit nem tanul a hibákból, amiket elkövet e téren. Persze csajozni is próbál, de többnyire prostikkal van dolga, az egyetlen lány, akibe állítólag beleszeret (mert kb. annyi szenvedély van a fickóban, mint egy döglött halban, szóval amit művelt, szerelemnek nem nevezném), valaki más menyasszonya, ügyes. De még ha ilyen csacskaságokkal lenne tele a regény, az rendben lenne.

De a 140 oldalból kb. 80 egy őrült litván alkoholistáról szól, akivel valami bárban ismerkedett össze, és akinek semmi értelme a regényben. Se vége, se hossza nincs a litván fickó monológjainak, ellenben olyan visszataszító karakter, hogy valami hihetetlen. Ráakaszkodik az emberekre, össze-vissza beszél és sokat, ráadásul folyton kölcsönkér, amit nem ad meg, drága vendéglőkbe hívatja meg magát stb. A cselekményt meg nem viszi előre semmivel. Nem derül ki semmi. Nem mutat rá semmi érdekesre. Csak úgy van.

A hangulatfestés többnyire okés, a stílus rendben van. A cselekmény-szerkesztés az, ami nem működik. Darabos, széteső az egész kötet. Nem rossz, de a jó nem ez. És akkor még ezt a regényt nevezték a kortársak anno "remekmű-gyanúsnak". Pfff. Lehet, hogy nem véletlenül tűnt el a szerző a homályban...

még mindig nem

2014.04.22. 21:18

Ah, elegem van a vikingekből... Tim Severin trilógiájának (igen, mindig belefutok, le kéne állni ezekkel a sorozatokkal...) második része semmivel nem lett jobb, mint az első. Még mindig sagák, még mindig északi népek (kb. mind, mert az ugye jót tesz a regény kontinuitásának és egységének), csaták, vérengzés stb. Thorgils nevű hősünk sodródik egyik helyről a másikra és lényegében teljesen érintetlenül hagyják az események. Egyik néptől a másikhoz csapódik, nem bír megmaradni sehol, sodródik, jön-megy, nincsenek céljai, nem köti sehova semmi, teljesen életszerűtlen a karakter. Ennyire senki nem áll a társadalmon kívül.

Az a baj ezzel a regénnyel, hogy értem a szándékot: mutassuk be a kort, lehetőleg minél több sagával, történettel, vallással, történelemmel, korabeli életképekkel, mindennapi problémákkal. Ehhez vegyünk típuskaraktereket, keverjük őket bele a sztoriba és majd lesz valami. Igen, csak egy történelmi regényhez azért több fantázia kell. Nem elég leírni, hogy hány kecskebőr van a tűzhely mellett, mert attól nem lesz élő sem a történet, sem a szereplők. Szegény író annyira igyekszik korrektül bemutatni mindent, de valahogy nem tud szépirodalmat írni. Ott vannak az istenek, a rúnák, a varázslás, társadalomrajz, törvénykezés, erőszakos keresztény térítés, minden, ami kell. Szépen leírva egymás mellé, didaktikusan, unalmasan. Olyan hullaunalmasan, ahogy az általános iskolás magyar tanár próbálta magyarázni a romantikus költőket. A 40+-os boldogtalan fejével, ugye. Nyilván ment neki.

A regény tehát enyhén szólva túlírt, pedig nem kellett volna ennyire rágörcsölni a témára, elvégre ez nem PhD disszertáció. A szerencsétlen szerző viszont kényszeresen mindent meg akart magyarázni, amivel csak azt érte el, hogy totális érdektelenségbe fulladt a nem szimpatikus és nem is szerethető szereplők története. Senkit nem érintett meg érzelmileg sem a faluja megtámadása, sem a családja lemészárlása, semmi. Ilyen nincs.

A szándékot tisztelem, de a megvalósítás nem az igazi. Ha utána akarok olvasni, utána olvasok, de a regénytől regényességet vártam volna, nem megmondást. Nem volt jó.

Nem akarok mostanában több vikingről olvasni. Keresek valami rövid, folytatás nélküli, lehetőleg XX. században játszódó valamit. Vagy nem.

napló

2014.04.21. 17:59

Ma volt dupla edzés és túléltem egy konyhai sérülést is, mert kemény vagyok. Illetve a hulladékgazdálkodás hőse voltam azzal, hogy szerintem a kukába és nem mellé kell dobni a szemetet. A lakótelep legzöldebb tagja, hurrá. (Állatok laknak is, kétlábúak, bezony!)

A balkonszettet is összedobtam unalmamban, fájdalmasan keveset kellett csak csavarozni rajta, semmi izgalom. :( Legközelebb valami bonyolultabb puzzle-t veszek.

A vikinges könyv második része sem lett jobb. Még átrágom magam rajta, aztán jöhet a szurkálódás, ha nem lesz jobb a továbbiakban sem...

süti beállítások módosítása