Némi kockázat van benne, ha netről, "belelapozatlanul" veszek könyvet, de most jól sült el a dolog. Florian Illies 1913 - Az évszázad nyara című, besorolhatatlan műfajú könyve bejött.

Nagyon fura cucc, de kreatív az alapötlet, ez pedig mindent visz. A könyvet egy művészettörténész író követte el, aki úgy gondolta, érdekes lenne a világháborúban és a későbbiekben nagy szerephez jutó személyek 1913-as évét végigkövetni, és párhuzamba állítani, hogy mikor ki és hol mit csinált éppen. Elképesztően sok szereplőt mozgat, és belegondolni is szörnyű, hogy mindezt mennyi kutatómunka előzte meg, és milyen sok fantáziával kellett megírni, de szerintem megérte. Festők, írók, politikusok, bankárok, költők, későbbi diktátorok és mindenféle névtelen senkik egyaránt megfordulnak a lapokon. Freud, Kafka, Hitler, Schiele, Mann "és még sokan mások", ahogy mondani szokás. Magán- és közéleti események egymásba fonódva, itt-ott felvillantva a jövő képeit. Itt Hitler még békésen festeget, Sztálin meg egy szó szerinti senki. Az egész könyv a feszültség, a vihar előtti csend jegyében íródott, és mindezt 300 oldalon keresztül fenntartani igazán nem semmi. A könyv hónapokra tagolódik, azon belül pedig apró kis fejezetekre, amelyek közül sok csak 2-3 soros, egy-egy odavetett mondatból állnak, valami meglepő kis ténnyel, majd máris robog tovább a könyv egy másik szereplő soron következő életdarabjával.

Nincs igazi értelemben vett "sztori" tehát, pillanatokat ragad ki a szerző a felidézett személyek életéből. Levelekből, naplókból idéz, újságcikkeket citál, száraz humorú összekötő szövegekkel, amelyekben alaposan megcáfolja az előítéletet, hogy egy művészettörténész könyvmoly biztos csak valami sótlan fickó lehet. Hát nem. Jól "odamondogat" a hülyeséget elkövető múltbeli alakoknak, de mindezt tapintatosan és elegánsan teszi, semmi durvaság. Szellemesen gonoszkodik, nagyon tetszik.

A szerző nemzetiségéből adódóan eléggé eltolódik a hangsúly a germánok bemutatása felé, de talán megbocsátható, elvégre ha francia vagy angol kurvázó-drogozó festőkről írt volna, a lényeg kb. ugyanez lett volna, nem? Szóval a korhangulatot nagyon jól átadta, és egy csomó érdekességet is megtudtam olyan művészekről, akikről kb. még csak hallomásból tudtam eddig. Azért nem hiszem, hogy kubista vagy futurista plakátokat kezdenék gyűjteni, de már legalább tudom, hogy a festőket nagy ívben el kell kerülni, mert problémás alakok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.