Mit lehet tenni, ha éppen minden szétesett? Head up high és remélni a legjobbat. Nem bánnám, ha pár hónappal odébb lennénk már...

Szécsi Noémi nagy kedvencem már régóta, a Kommunista Monte Cristo című kötete eddig azonban kimaradt, mivel úgy voltam vele, hogy ugyan, kit érdekelnek a komcsik viselt dolgai, hagyjuk már. Aztán végül mégis elolvastam és nagyon nem bántam meg, mert a szerző még erről a finoman szólva sem habkönnyű…

Néha el kell búcsúzni. Nincsenek szavak. 'No farewell could be the last one If you long to meet again...'

Nem vagyok sem szép, sem érdekes, ezért mindig vicces, amikor biodíszletként szerepelek valahol. WTF??? Én??? Normálisak vagytok? Az persze kevésbé esik jól, ha a biodíszlet arról szól, hogy senki még csak észre sem veszi, hogy ha ott vagyok valahol, mert annyira vagyok jelentéktelen. Azért jobb…

Ha messziről nézegetjük a problémát, meg fog oldódni? Aligha. Mindfuck. :(

Első vagyok, akit csicskáztatnak ("szívességet kérnek"), és utolsó, akinek valaha is megköszönik. És még csodálkoznak, ha csúnyán nézek. Erre mit mondjak? Facepalm, komolyan.

Mihez kezdesz, ha azokban csalódsz, akik a legközelebb állnak hozzád? Megbízhatsz bennük, elmondtok egymásnak dolgokat, segítetek egymásnak baj esetén. Aztán történik valami furcsa. Mert véletlenül hazugságon kapod őket. Vagy nem mondanak el már fontos dolgokat az életükből. Vagy nem elérhetőek,…

Mindig van lejjebb. Ez alapigazság. És vannak napok, amelyek készséggel bizonyítják eme tételt. Mint a mai. (Vagy a tegnapi vagy az azelőtti vagy a teljes múlt hét...) Amikor minden elromlik, ami elromolhat. Mert ezt így kell. De aztán vannak olyan pillanatok benne, amikor megtalál a humorom, és…

Hogy még a legnormálisabb napot is mindig el tudja rontani valami baromság! Azért ez már sok. Jobban belegondolva persze nem egy meglepő dolog, mert egész héten hétfő volt, de durván. És persze megint az én készülékemben van a hiba, amiért megint felültem a jó nagy illúziónak, ahogy kell. Mert nem…

Mindig megdöbbenek az emberek hülyeségén, beleértve a sajátomat is. Mert ugye lehet szidni az érzéketlen/tahó/mufurc/bunkó stb. embereket, de hát ennyi erővel párhuzamosan szidhatom saját magamat is, hogy én hülye/lúzer/ostoba/fajankó miért állok még mindig szóba velük, miért veszem magamra a…

Utáltam a csupa-nő-irodában dolgozni. Ez tény. Mert fogyókúrát kellett hallgatni, meg magánéletet, meg mit csinált a gyerek, kivel mész randizni, mikor mész fodrászhoz stb. Túl sokat tudtam meg a műköröm feltöltésről és az emésztést segítő módszerekről, amiket nem akartam tudni. Vegyes helyen jobb…

... ugyanis fog az átkom. Azért ez picit ijesztő! De azért tagadhatatlanul pöpec dolog. Hasznos. Alkalmazni fogom. Van rá elég tuskó alany. Dögöljön meg minden bunkó. Vagy legalább hulljon ki a hajuk...

1. Olvasok ám, csak nincs mit írni. Hirtelen természeti felindulásból megvettem Jack Londontól a Fehér Agyar című "klasszikust", hát ekkora csalódás már régen ért. Hol van ez Fekete Istvánhoz meg a többiekhez? Édes Istenem, ez valami gyalázatosan rossz volt. Ostoba, erőltetett…

Nyugisan megnyitod a hírportált egy álmos szombat délután és ömlik az erőszak. Ennyi halott, annyi sebesült, terroristák, vér, miegymás. Európa közepén, egy normális péntek estén. Koncerten, bárban, étteremben. Megiszol a barátaiddal egy sört a péntek esti lazuláson, erre…

Vidámító szám, hátha használ:  

Ez a hét eddig csak hétfőkből áll. Annak minden következményével, nyűgével és nyilaival. Nem jó. Annyiszor küldtek el anyámba melegebb éghajlatra, hogy már nem is számolom. Ma "megvádoltak", hogy sokat mosolygok mostanában. Konklúzió: annyira jó színjátszós lehettem, hogy…

1. Miért vagyok féltékeny olyan emberek szociális sikereire, akik nem érdekesek és/vagy kevesebbek nálam? Mert idióta vagyok! Igen. Ettől még baromi rossz érzés. 2. Nyüszögde = nyüszögésre alkalmas hely. Példamondat: Ez munkahely, nem nyüszögde, dolgozzatok, bolondok!  

Akitől várod, attól nem jön, akitől nem várod, attól igen. Az élet igazságtalan, de valahol kiegyenlítődnek a dolgok.  

Nehéz az emberekkel. Ha cinikus vagyok, az másoknak baj. ("Most mért vagy ilyen bunkó?") Ha kiteszem a lelkem másokért, az meg nekem. Mert a "köszönöm", meg a "dejófejvagy" és egyéb ilyen mondatok többnyire hiányoznak mások szótárából. Aztán van olyan, hogy "lefő a kávé"…

Tuskó, tuskóbb, erdész. Vagy vadász. All alike. Terápia megvolt (az eredményesség nem km-ben vagy km/min-ben javul, hanem "nem-meghalásban", ennek is örülök), spannolnak a boltból hazaigyekvők meg a kutyások irigykedő tekintetei, hogy "hű, milyen király csaj, itt futkározik",…

Nem szabad emberekkel kezdeni. Beszólnak. Megmondják. Tuskók. Keresztül néznek rajtam. Nem válaszolnak. Felhívnak, de nem akarnak beszélgetni. Eltűnnek. Hallgatnak, amikor beszélni kéne. Hm. Mi a baj velem...?

1. Brace yourselves: due diligence is coming! 2. Tiszta szerencse, hogy "Lil' Daddynél" mindig van egy kis gyümölcs. Ezúttal birs. Hasznos. :) 3. Ma megjegyezték, hogy szabira kéne mennem. Látványosan pocsékul festhetek. Ha a következő két hétben nem követek el semmi személy elleni…

Szilszakáll ellovagolt a naplementébe. Se tanárom, se pszichológusom nem lesz eztán. És "levegőt vevős" csevegés sem lesz. Szomorkodás. :( Magyarul nem találtam, de a lényeg így is benne van:  

Biztos velem is baj van, nem csak az emberekkel. Mert értem, hogy biztos ostoba vagyok, ronda és bunkó, ezért nem lehet szeretni, na, de hát azért az is csúnya, ha folyton keresztül néznek és átgázolnak rajtam. Ez a hét a tuskóság jegyében telik, de ez nem valami jó tematika.…