Ma az a nap van, amikor elsírtam magam egy pöttyös bikini láttán. Meg tudom mondani, miért bőgök? Nem. Oka? Minden rossz. Mi minden? Hát, minden. Érted.

Első vagyok, akit csicskáztatnak ("szívességet kérnek"), és utolsó, akinek valaha is megköszönik. És még csodálkoznak, ha csúnyán nézek. Erre mit mondjak? Facepalm, komolyan.

Mindig van lejjebb. Ez alapigazság. És vannak napok, amelyek készséggel bizonyítják eme tételt. Mint a mai. (Vagy a tegnapi vagy az azelőtti vagy a teljes múlt hét...) Amikor minden elromlik, ami elromolhat. Mert ezt így kell. De aztán vannak olyan pillanatok benne, amikor megtalál a humorom, és…

Imádom ezeket a magasröptű beszélgetéseket: - Te aztán tényleg jól lefogytál. Hogy csináltad? - Mozgás és normális kajálás. - Hűűűű. Facepalm.