Sándor Erzsi "Meddig jössz?" című regénye egy ülésben olvasható sokkhatás. Egy arculcsapás, ha éppen úgy tetszik.

Vidéki fiatal színésznő, Lili követi el a színésznőség egyik alapvető tévedését, azaz először csak viszonyt kezd, aztán már beleszeret az idősebb, nős rendezőbe, Miklósba. A regény a viszonyukat boncolgatja bő kétszáz oldalon, közben pedig bepillantást enged nem csupán a színház mint intézmény (munkahely) napjaiba, hanem a színészek és egyéb színházi emberek, illetve az ő környezetük életébe. Sorsaiba. Tragédiáiba. Tévedéseibe. Örömeibe kevésbé, azokra senki nem emlékszik, és színészileg dolgozni sem lehet velük. (Feltűnt már másnak is, hogy a szerzők a kezdetek óta jobban meg tudják ragadni az élet tragédiáit, mint az örömeit? Egy szerelmi bánatból minimum verseskötet születik, egy meghalt gyermekből regény és így tovább, az meg, hogy valaki boldog, senkit nem ihlet meg. Mondjuk a közönséget sem érdekli annyira.)

Az eredmény persze borítékolható, kb. úgy éreztem magam olvasás közben, mint a rutinos szülők, akik látják, hogy nagyon vadulnak a gyerekek játék közben és kiszólnak a konyha ablakon, hogy "sírás lesz a vége". Aztán tényleg. Azért, mert tényleg az lett volna, vagy mert anya/apa odaszólt? Ki tudja.

Ennek is sírás lett a vége, de addig még hegyet-völgyet megjártak a szereplők. Miklós rendező úr egy érzéketlen fasz, amolyan igazi bunkó, aki megszokta, hogy neki felkínálkoznak színésznők és lehetőségek. Ő nem tett semmit, dehogy, csak él a lehetőséggel. Persze nős, feleségével régi összeszokott páros, nyilvánvaló, hogy soha nem válnak el egy "kis viszony miatt", amit egy-egy színésznő jelenthet. Lili persze beleszeret az idősebb, tapasztaltabb kollégába, aki tanította is a főiskolán, a színházban meg rendezi. Vonzalma egyoldalú marad lelki értelemben, de folyamatosan mentegeti a férfit, hogy á, nem olyan rossz ám, meg ő is akarja. A végére persze kiderül, hogy csak addig, amíg a viszony kényelmes és nem kerül túl sok energiába. Amint Lili túlnő a heti egyszeri szexen, mindjárt "nyomasztás" lesz a jelenléte a férfi életében, és menekül.

A vége sírás. Lilinek legyen mondva, hogy a jóérzés nem vész kárba, csak pocsékba. Hogy nem Miklós volt a megfelelő férfi, az egyértelmű, de ez nem az ő hibája.

A regény ezen első rétege számomra eléggé nyomasztó és kényelmetlen volt, talán mert a "nem megfelelő férfi" már nálam is előfordult ilyesmi formákban. A lényeg, hogy tényleg el kellene menekülni az ilyen helyzetekből, méghozzá minél előbb, mert az idő előrehaladtával csak egyre nagyobb sebeket szerezhetünk általuk. Borzasztó emberek vannak. A kihasználás ellen csak saját magunkat tudjuk megvédeni.

A regény második rétege viszont a színház titokzatos világa, ami egyszerűen részegítően jól volt megírva. Öregedő dívák, alkoholisták, kanos színpadi munkások, régi fényüket vesztett primadonnák mindkét nemből, volt itt minden. Az odavetett élettörténetek, színházi sztorik simán külön könyvet is érdemelnének, de így is kellemesen simultak bele a fősztori vonalába. Ellácska, Muci, Frici, Szalontai vagy Róza néni élete mind megér egy misét.

Ahogy az is nagyon érdekes volt, hogy a színházi emberek mindennapjai mennyire máshogy zajlanak, mint a filisztereké. Az, hogy este előadás, utána klubban levezetés, aztán haza, reggel valamikor felkelés, próba, aztán kis pihi és este megint előadás. Nem véletlenül boncolgatja többször a szerző, hogy ezt a civil barátok, szülők, házastársak nem feltétlenül tudják akceptálni, mert tényleg nagyon nehéz lehet olyan életet fenntartani, ahol pl. anya színésznő, aki nem akkor van otthon, amikor a normál emberek, apa meg mondjuk ügyvéd, aki reggeltől esti dolgozik. Ki fogja elhozni a gyereket az oviból és vacsorát adni neki? Borzasztó nehéz kérdések, amikbe eddig bele sem gondoltam. A színész sem áll önmagában, neki is van civil környezete, amihez valahogy alkalmazkodnia kell. Jól-rosszul-tökéletlenül. Vagy csak kicsit boldogtalanul.

Egészen együttérző lettem a színházi népekkel. Veszek is pár jegyet mentem valamire őszre!

Sándor Erzsi, köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.