B. Szabó János A tatárjárás című munkája most olyan élményt okozott tényirodalom jellege ellenére, mint egy regény.

A szerző hadtörténész, aki elkötelezett híve a tényeknek. Ami alatt nem azt érti, hogy az ő teóriáját alátámasztó tényeket kiragadja összefüggésükből és csak azt adagolja az olvasónak, hanem világosan leírja, hogy mit hogyan lehet, kell érteni, mit kell mellé rakni az értelmezéshez. Külön tetszik, hogy a forráskritikája, amit hajlamosak vagyunk a régmúlttal kapcsolatban "nem végezni", hiszen amit leírtak a krónikákban az bizonyára úgy is volt, nem? Hát, nem. Ahogy ma is olvasni kell a sorok között, amikor egy újságcikket vagy könyvet elolvas az ember, úgy a régi korok kútfőit is úgy kell elemezni, hogy a konkrétan leírt sorok mögötti tartalmat is "érteni" kell a teljes megértéshez. A szerző ebben nagy segítségünkre van, hiszen nem csak 2-3 sort idéz egy-egy műből, ami a közoktatásra jellemző volt hajdan, és abból értsük meg a lényeget, hanem hosszas, de rettentő izgalmas leírásokat ad társadalomról, politikai helyzetről, családi viszonyokról, és minden egyébről, amiről nem is gondolná az ember, hogy befolyással lehet a történelemre, pedig mégis.

A tatárjárás inkább mongoljárás volt, már eleve ezzel elkezdődik a történelemoktatás idoldöntögetése. A mongolok nem "vad keleti horda", hanem jól szervezett hadsereg, akik nem tessék-lássék rohantak rá a szomszédaikra, hanem jól eltervezett módon. A legendás Kelet már akkoriban is óriásállamoknak és csodás civilizációknak adott otthont, olyan jól szervezett államokkal, amelyeket néhány helyen még ma is csak álmodni merünk. Hogy a mongolok egyszerre támadtak meg 1242-ben vagy öt nagy szomszédterületet (többek közt egy kínai császárságot, Koreát, és úgy en bloc Európát), az önmagában mutatja, hogy hatalmas gazdasági és hadi erejű népről beszélhettünk velük kapcsolatban.

A tévedések és félreinformálások csak folytatódnak, amikor megvizsgáljuk a Magyar Királyság helyzetét, amely ebben az időben igazi európai nagyhatalom volt a szó minden értelmében. És a mongoljárás után is az maradt, bármennyire is igyekszik belevésni a nebulók fejébe a történelemtanítás, hogy a mongolok után "új honalapításra" és számos kompromisszumra kényszerült IV. Béla királyunk. A veszteségek persze számosak voltak, de a szerző új perspektívába helyezi ezt a megközelítést is, számos példával igazolva, hogy mind a király, mind az ország volt olyan erős, hogy viszonylag rövid idő alatt ki tudja heverni a sokkot.

Ami nekem borzasztóan tetszett, hogy a szerző rengeteg korabeli térképpel segítette az eligazodást az események között. Amiken kb. fel sem lehetett ismerni Európát a mai államok szerinti bontásban, hanem csak folyókhoz, hegyekhez lehetett viszonyítani, hogy éppen hol vagyunk. Fantasztikus nézőpontokat ad ez a történelmi távlat, hogy a Litván Nagyfejedelemség egy szuperhatalom, az oroszokat meg kb. a Szuzdali Fejedelemség jelzi marginális szereplőként. Oh. A rengeteg izgalmas, a szálakat mozgató karakterről nem is beszélve - mindkét oldalon! A mongolok államszervezete, alkotmányos berendezkedése, katonai szervezettsége mind elismerésre méltó. Olyan nagyszerű hadvezéreik voltak, akik képesek voltak hatalmas hadseregekkel egy év alatt megfordulni a mai Kína területétől Kelet-Közép-Európáig és vissza, pusztán lovakkal és szekerekkel. Ez önmagában felfoghatatlan, még ha a konkrét hadi cselekményeket nem is számítjuk. És tanultunk ezekről az emberekről? Nem. Szübőtej, Batu, Ögödej és a többiek maximum említés szintjén léteznek a történelemkönyvekben. Pedig lenne tőlük mit tanulni.

A szerző stílusa lehengerlően izgalmas és érdekes, kb. mint egy akcióregény - tényekkel. A muhi csatánál konkrétan izgultam, hogy ki fog nyerni, olyan jók voltak a leírások.

A korszak és az események, karakterek is érdekfeszítően sokszínűek, de a szerző abszolút fel is nő a feladathoz, hogy úgy tudjon róluk írni, ahogy megérdemlik. Teljesen elvarázsolt ez a kor, már nem először, és remélem, sokat tudok még olvasni a szerzőtől! Ajánlom mindenkinek látókörbővítéshez!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.