Mert minden vackot összeolvasok.

1. Tesó beszólt rá ("Hányadik könyv már ez ugyanerről?"), de azért én megint olvastam Philippa Gregory-t, mert szórakoztató. Többnyire. The King's Curse - ez most annyira nem volt világrengető, de elment. Angolul persze tovább tartott, de azért így is egy kicsit szüttyögősnek éreztem. Margaret de La Pole életét (a borba fojtással kivégzett egyik York herceg lánya) dolgozta fel, elég hosszan, több évtized történéseit felölelve. Ennek köszönhetően kissé szétesett a végére a cselekmény, mert már nem tudta lekötni a figyelmemet a sok cselszövés, kivégzés, ármánykodás, a király újabb és újabb feleségei stb. Kortörténeti bemutatónak nagyon jó volt: több évtizednyi félelem és diktatúra után egy újabb király új típusú uralkodása következik, amely aztán a napfényes, megbocsátó, vidám uralkodásból fokozatosan ugyanúgy visszasüllyed az őrületbe és a diktatúrába, mint az apjáé. A mindennapok részévé vált félelem, birtokelkobzások, kivégzések, hamis vádak alapján történő letartóztatások, hercegek kiskorú fiainak Towerbe zárása stb. Van itt minden, mint a búcsúban. Ebben a környezetben próbál Margaret túlélni és a családjának is biztosítani a birtokokat és címeket, amiket örököltek. Csakhogy Yorkok, és Yorknak lenni egy Tudor udvarban elég veszélyes. A végére elég kevesen maradnak, hogy végelgyengülésben haljanak meg. Sajnos nekem az volt az érzésem, hogy a regény egy kicsit túlságosan is egyoldalúan mutatja be csak és kizárólag Margaret életét és az ő szempontjait, a másokkal történő interakciók, beszélgetések nem igazán voltak mélyek vagy hitelesek. Nem volt többdimenziós a regény, hiányoztak belőle a többiek szempontjai. Ez azért probléma, mert egyébként egy csomó érdekes karaktert vonultatott fel a szerző, akinek az életébe vagy a motivációjába azért érdemes lett volna belenézni (More, Cromwell, maga Henrik stb.), de nem kaptunk belőlük semmit. Kár érte.

2. Találtam limonádé könyvet is, Leila Rasheed tollából a Zafír és parázs című (nagyon béna cím, igen...) kötetet, ami tipikus romantikus, angol udvarházas izé. Urak, szolgák, bálok, botrányok, ármány, szerelem, érdekházasság, titkok, ami csak kell. Kis csavar, hogy van indiai vonal is, több indiai szereplővel és politikai szállal is (függetlenségért küzdő csoportosulás képében).

Nekem bejött a stílusa. Elég sok szereplő volt ilyen rövid könyvhöz képest, de jól elboldogult velük a szerző. Mondjuk nem tengermélyek a karakterek, de lehet velük szimpatizálni (meg nem értett szerelmes, meg nem értett gyerek, tanulni vágyó kamaszok stb.), és érdekel a további sorsuk. Persze csak a végére lett egyértelmű, hogy sorozatról van szó persze, de ez most az egyszer nem idegesített fel (bár azért ráírhatták volna a borítóra...), és készségesen meg fogom várni a folytatásokat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.