Helen Rappaport A Romanovok utolsó napjai című könyve a történész szerző egyik kiemelt témájának, a cári Oroszország és a Romanovok végnapjainak újabb feldolgozása.

A kötet dokumentarista igénnyel dolgozza fel a II. Miklós cár és családja (felesége és gyermekei, de érintőlegesen a távolabbi rokonok) sorsát a cár lemondásától, a család fogvatartásán át egészen a kivégzésükig.

A szerző számos forrást felkutatott és fel is használt (levelek, naplók, közigazgatási iratok, életrajzok stb.) a könyv írása során, így a sok kereszthivatkozással megerősített sztori lassan és biztosan bontakozik ki a keze alatt. A cári rendszer bukásához vezető okokat is részletesen taglalja, társadalmi, gazdasági és politikai szempontból is, mindezt úgy, hogy közben nem válik sem didaktikussá, sem túlságosan szárazzá. A történelmi fejtegetések középpontjában mindig az emberek és az emberi sorsok állnak, így egy pillanatra sem hagyja elkalandozni a figyelmet a történet személyes síkjáról.

Részletesen bemutatja a hősöket, mind a szűkebb családot, mind a szolgálókat, őröket, mindkét oldal szereplőit életrajzi szinten is megismerjük. A könyv egyik gyenge pontja szerintem, hogy itt-ott "túlkutatott", tehát a semmilyen komoly szereppel nem rendelkező szereplők (pl. egy futár, járókelő stb.) neve és életrajzi adatai is terhelik a szöveget, amire semmi szükség. Bőven elfértek volna ezek a hivatkozások egy-egy lábjegyzetben, hiszen ha nem viszik előre a történetet, akkor minek újabb nevekkel és adatokkal terhelni az olvasót?

A teljesség igénye sokszor sajnos a minőség rovására is ment, hiszen a fenti hibák ellenére a cári család mint központi szereplők jellemzésébe is sokszor becsúsznak klisék és ismétlődések, anélkül, hogy előre vinnék a cselekményt. Lehet, hogy nagyszerű dolog kinyomozni, hogy száz évvel ezelőtt éjjel kettőkor írt naplót a lemondott cár, de a szereplő érzelmi síkja sajnos mégis elnagyolt marad. Amikor mégis a dolog pszichológiai hátterével foglalkozik a szerző, akkor is megmarad a közhelyek szintjén. Kár a történetért.

A nyugati elfogultság persze a bolsevikok bemutatásában is érződik, ami ismét csak egy gyönge pontja a történetnek. Minden orosz szereplő mosdatlan, egyszerű, tudatlan, ostoba, kegyetlen, elvakult forradalmár. Ez így nyilván nem igaz. Az orosz forradalom felvázolása még bevezetés szintjén sincs meg, az átlagolvasónak is úgy kell utánanézni, hogy kik voltak az eszerek vagy a mensevikek - pont róluk azért lehetett volna többet írni. A fehér ellenforradalmi erők bemutatása szintén elmaradt. Ez csak azért problémás, mert egy forradalommal, egy világháborúval és egy polgárháborúval sújtott országban finoman szólva sem lehet csak egyféle igazságról vagy politikai irányvonalról beszélni. És pont egy történésznek kicsit alaposabban fel kellene tudni dolgozni a különböző irányokat és törekvéseket, nem pedig leegyszerűsíteni az egész kérdést arra, hogy voltak a jó cárok meg a csúnya vörösök, akik megölték őket. Ez így egy picit túl egyszerű, s így nem is valószínű az objektivitása.

Az aprólékosság sokszor szórakoztató, sokszor viszont fárasztó is volt. A cári család utolsó napjai szinte percről-percre elevenedtek meg, de az óhatatlan ismétlődések miatt egy idő után nem volt túl érdekes az olvasmány. A kivégzés tragikomédiájának taglalása ismét fellendítette a történetet, itt aztán tényleg volt mindenféle érdekes fordulat, amit nem is várna az ember. Pl. eddigre már épp elég tapasztalata lehetett volna a bolsevikoknak emberek kivégzésében, a cári család kivégzése mégis hibák egymásra halmozása volt, a legkisebb "szakértelem" nélkül kivitelezve. Furcsa. A kivégzések utóélete, kutatása, a cári család maradványainak feldolgozása, újratemetése, új kultuszuk megteremtése is érdekes kérdéseket vet fel. Sajnos a szerző itt szentimentális irányba ment tovább, ami nem állt jól sem neki, sem a történetnek, jobb lett volna, ha lezárja a kutatást a tárgyilagos részek végén.

Összességében sok mindent meg lehet tudni a könyvből a cári Oroszország bukásáról, számos részlettel a végzetükbe rohant családról. A történelmi kontextus és a tárgyilagosság azonban sok helyen hiányzott a szövegből, ami egy tudományos munkánál nagy csalódás. Nem kell tovább olvasni ezt a trilógiát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.