A Viking Hadművelet újabb fejezete az Edda, amiből egy kis kötetbe szerkesztett pár dal képezte a következő olvasmányt (egy XX. század eleji kiadás, ahol a fordító amúgy saját verstani munkáinak elemzésével volt elfoglalva az egész előszóban, szóvá téve, hogy micsoda mocsok a szakma, hogy nem ismerte el az ő vadiúj kutatási eredményeit... nyilván egy műfordítás elején van ennek a helye). Utólag azt mondom, sajnálatosan rövid a kötet, hiszen alig pár történetet tartalmaz. Azóta persze rájöttem, hogy lüke vagyok, hiszen a teljes Edda megvan a MEK-ben, szóval folytatása következik. De addig is ízelítőnek pont jó volt ez a pár ének.

Az Edda amúgy egy több részből és azokon belül több történetből álló laza gyűjtemény, nem folytatásos regény, hanem inkább egy csokorba összeszedett mitológiai és hősi történetek egyvelege. Amit most olvastam, abban nem sok szó esett az Ázokról, vagy a világ teremtéséről, ezekre később szerintem visszatérek mindenképp. Itt most hősi énekek voltak soron, elsősorban Szigurd tettei, a kapcsolódó cuccokkal, Brunhildával, Gudrunnal és a többiekkel.

Nos, volt itt minden: szerteágazó viking család, többedik házastársakkal, mostoha- és féltestvérekkel, áruló barátokkal, új és régi szövetségesekkel, kalandokat kereső hősök, ármánykodás, vérbosszú, néha egy kis szerelem, és persze aztán még több vérbosszú, értelmetlen gyilkolászás és kegyetlenkedés.

Az énekek általában prózai részeket is tartalmaznak, rövid felvezetéseket, családi kapcsolatok említését, ilyesmit, majd a cselekmény szinte balladai elbeszéléseben és verses dialógusokban történik. Ettől izgalmas szerkezetűek a történetek, nekem nagyon bejött, hogy váltogatták egymást a stílusok, mert nem voltak unalmasak a sztorik. Leírás szinte egyáltalán nem volt, inkább ilyen Arany János-i "in medias res és haladjunk" jellegű dolgok.

A drága vikingek nem sokat cicóztak, szerették a kalandokat és a kincseket, lehetőség szerint egyszerre. Szigurd is így szerez kincseket, árulástól övezve csalafinta módon megszerzi az istenektől zsákmányolt cuccokat, amivel aztán végzetszerűen magára és környezetére von egyfajta "átkot", hogy a végén mindenki boldogtalan lesz és/vagy meghal, méghozzá szörnyű módon. A morális mondanivaló egyértelmű: az ebül szerzett dologból semmi jó nem sülhet ki.

Ez a végzetszerűség kihat az egész környezetére, családokat és királyságokat tesz tönkre. Van itt persze végzetes szerelem is: Szigurd összeszűri a levet Brunhildával, akivel egymásba szeretnek, de végül mégis Gudrunt veszi feleségül. Na, ebből lesz aztán vérbosszú, Brunhilda végül elintézi a hőst, utána meg saját magával is végez. (Ez mellesleg már az n-edik ilyen északi menyecske, aki olyan büszke a szerelemben, hogy a világért be nem vallaná, hogy meghasad a szíve, mert a szerelme valaki mást választ, inkább kinyíratja a fickót. Egy másik sagában egy Kjartan nevű fickó ugyanígy járt. Tanulság: ha odaígérted magad egy csajnak, ne lépj le egy másikkal, mert pórul járhatsz.)

Gudrunnak jut szerintem a legrosszabb sors, mert először boldog szerelemben és házasságban él Szigurddal, majd annak halála után mindenféle n-edik házasságokra kényszerítik, még több gyermeket szül, és végignézi azok halálát (volt, akit saját maga tett el láb alól... no comment), kicsit meg is őrül, szóval igazi északi hősnő. Nagyon tökös csaj, de borzasztóan megszívatják a nornák, az ő történetét szerintem többször is érdemes elolvasni, mert hübrisz nélkül került igen-igen rossz helyzetekbe, amikből aztán néha igazán extrém eszközökkel igyekezett kivágni magát, többnyire sajnos eredménytelenül. Ettől függetlenül szerintem lehet feminista hősnő. :) (Ja, külön jó a viking történetekben, hogy a nők nem elnyomott kis penészvirágok a sarokban, hanem cselekvő, értelmes lények, saját akarattal, végzettel, hőstettekkel meg mindennel, amik a férfiaknak kijárnak. És persze nem félnek kezükbe venni a dolgokat, ha arról van szó, hogy fel kell kockázni valami szemtelen ellenséges családbéli fickót. Mindezt úgy, hogy okosak és gyönyörűek is közben. Tök természetes, nem?)

Az is tetszett, hogy a sztorikat néha mágia színezi, pl. tök természetes, ha valaki azt meséli, hogy ebben az erdőben éltünk pár évig a testvéremmel, ő farkas alakjában, én meg vidráéban. Öööö... mi van? De elfogadjuk, hogy ez így van és kész. Meg van még ezeken kívül is fantasztikus elem, néhol csekélyke isteni beavatkozásokkal, ahogy azt kell jobb regékben.

Teljesen odavagyok most ezekért, megyek és olvasom őket tovább. Előre északra!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.