Jinx világa

Szubjektív könyvértékelés, aranyköpés, napszava, hőbörgés. No cloud would fall!

Keresés

Archívum

Linkblog

Címkék

afrika (6) amerika (27) amerikai (6) anglia (30) angol (23) ázsia (7) barátság (30) béke (5) budapest (7) buli (18) bunkóság (5) bunkó pasi (36) család (31) dark (12) dél (9) doku (11) dualizmus (7) edzés (5) élet (16) életrajz (63) elgondolkodtató (39) én (7) erdő (49) észak (14) európa (16) fantasy (12) feelbad (80) feelgood (51) feminizmus (18) festészet (6) film (24) filozófia (26) főzés (5) francia (15) furaírás (65) gonosz ribanc (19) háború (46) háborús (5) hajó (5) házasság (13) hőbörgés (29) hülyeség (12) igaz történet (6) irodalom (9) írónő (59) izgalmas (66) jog (6) jogászkodás (7) kaland (64) karácsony (10) kardozós (9) kelet (7) klasszikus (15) klisé (7) kollektíva (13) koncert (11) korrajz (9) kortárs (13) kortörténet (5) középkor (23) krimi (11) kultúra (14) lányos (8) lejjebb (34) lélek (13) london (13) magyar (127) meló (61) mibajod? semmi (37) misztikum (12) mood (87) morgás (5) művészet (21) napló (209) napszava (52) ne olvasd el (42) novella (8) nyár (9) nyugat (5) olasz (9) orosz (21) őrült (22) párizs (10) pécs (5) pécs2010 (5) polgári (6) politika (12) pszicho (16) pszichológia (8) realizmus (8) regény (137) reneszánsz (6) rhapsody (25) romantika (10) romantikus (5) sorozat (10) sport (7) szabadság (5) szecesszió (14) szerelem (13) szerelmes (75) színház (11) szomorú (32) szórakoztató (6) tanulás (28) társadalom (98) természet (6) the90s (5) tini (5) titok (61) tolsztoj (5) történelem (140) tudomány (12) unalmas (13) ünnep (53) üres (7) utazás (7) útirajz (9) vadászat (8) vadkelet (62) véres (20) vers (15) vicces (14) vidám (7) wod (78) wtf (11) XIX század (21) XXI század (28) XX század (65) zene (268) Címkefelhő

ünnep rovat:a költészet napjára

2019.04.11. 19:30

Ünnep van, Nemes Nagy Ágnestől választottam verset.

 

Eszmélet

Eszméljek-e? vagy zsibbadjak tovább
ebben a sűrű, koranyári hőben?
Éles sávokban hull be a világ
homlokom alá: napfény, járda, fák,
s fel-felhasítja a ködöt előttem.
Eszméljek-e a sávos zümmögésből?
Zsalum mögül fölkelni kell-e már?
S mit mondhatok? Mit is tehet e félkör-
formájú homlok, mely egésszel ér föl
nekem – ha közben pusztul a határ?
Nincs mód a tettre. Vágyam: gondolat,
s a gondolattól visszaránt a kín,
hisz romlást csíráz minden pillanat,
s mint virágról, szirmonként hullanak
rólam eszméim, hajam, ujjaim.
Leprás virág. Nem születtem betegnek,
de ízenként kikezd a rothadás.
Hogy mondjam el? Elmém mégsem feledhet,
és a nevetlen, titkos gyökereknek
raja erősebb, mélyebb földbe ás.
Lehull a húsos, langy sziromlevél,
lehullik mind, mi édes és esendő,
kóró-szikáran él a vágy, de él,
s tövig lenyírt eszemben újrakél
út, emlék, erkölcs: irthatatlan erdő.
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szerző: Zendrajinx

Szólj hozzá!

Címkék: vers magyar ünnep költészet

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://akik-olvasnak.blog.hu/api/trackback/id/tr5914758915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása