Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regénye egy hagyma. Egymás után hántod le a rétegeit, és a végén még mindig van egy újabb és egy újabb.

A keretet rögtön megadja a belborítón lévő kezdetleges családfa, amely szerint itt egy családtörténetnek leszünk tanúi. Aztán talán mégsem, mert a félfikciós-féligaz regényszerkezetben végül talán maga a szerző tudja csak, hogy mennyi a kitaláció, a hozzáköltés, a felejtés, vagy a szereplők elhallgatásainak eredménye. Mindez a regény élvezhetőségét cseppet sem befolyásolja, sőt! A végeredmény egy olyan színes valami, amit legfeljebb indián karkötőként tudnék aposztrofálni: a sok egyéni szálból összejön végül a karkötő, de a szálak közben eltűnnek-előtűnnek, némelyek nem is találkoznak. Ebből lesz a családregény. Talán mindannyiunké.

A nyomozást a jelenben kezdi a szerző, amikor előveszi Jusztika nagyija kézírásos feljegyzéseit, amelyben az megörökítette az életét, meg a családja életéből ezt-azt. Ezen a szálon indul el a regénybeli Krisztián, hogy felfejtse a családi múltat, és talán közelebb kerüljön önmagához is. A keresés során inkább a nagyszülők felé fordul, ott is inkább a férfiak szerepe emelődik ki. Ez kicsit egyoldalúvá teszi a regényt, hiszen a nők ugyanolyan fontosak a családban és az identitásunkban, mint a férfiak. Némelyek még fontosabbak is, ld. anyák. Valahol persze érthető, hogy egy férfi inkább a férfimintáknak "néz utána", azok alapján próbálja a saját férfiszerepét kijelölni az életben, ezért nekem ez nem volt annyira zavaró. Főleg, hogy a regény feléig Jusztika nagyi abszolút főszereplő és gócpont és a világmindenség közepe volt. A családban és az unoka életében is. Valahogy mindenkinél nagyobb volt egy fejjel.

Később más szereplők is felbukkannak a családi múltból, nagyapák, nagybácsik, apák, stb. A nők és az anyai ág sötétben marad, de van ez így más családokban is. Talán még ők is sorra kerülnek és "megíródnak később", biztos róluk is van mit mesélni.

Az élet problémái régen is ugyanazok voltak: felnövés, mintakövetés, munka, család. Nehézségek, boldogságok. Útkeresés. Párkeresés. Elhallgatások. Furcsa lehetne, hogy az örömök és a problémák is ismétlődnek generációról generációra, még akkor is, ha az utódok néha nem tudnak a régi dolgokról. Itt a férfiak alkoholizmusa tér vissza újra és újra, akár egészen extrém változatokban is: elhagyják magukat, nem mozdulnak ki a szobájukból, elvonóra kell őket küldeni, aztán kezdik elölről. Miért van, hogy egyes függőségek így beszippantják a lelkeket? Miért nem tudnak másba kapaszkodni az életben?

Visszatérő elemek a nagy elhallgatások is. Ez úgy látom, minden családban visszatérő probléma. Nálunk is. A "nem mondjuk el, akkor nem is történt meg/nincs is/máshogy történt". Utólagos igazoláskeresések és történetgyártások a legegyszerűbb, nem is szégyellnivaló dolgokról is. A nagyobb dolgokig. Elhallgatott szerelmek, gyerekek, megszökött asszonyok és így tovább. Mindenütt ugyanazok a dolgok ismétlődnek. Ezt is miért kell? Még az elhallgatás persze a kisebb gond, a nyílt hazudozás egy másik dolog. Amikor pl. újra elmesélve ugyanazt a sztorit, változik a végkifejlet. Hogy halt meg a nagypapa? Mi volt a munkája a nagyinak? Lehetne ezekről hosszasabban beszélni, csak mindig megy a hárítás.

A regénybeli Krisztián sem jut tovább a nyomozással egy idő után: külső szereplők és a nem a családtagjai mesélik a legérdekesebb dolgokat. A felmenők régi bajtársai, ismerősei mesélik a néha koszos, néha pikáns, de mindenképp életszagúbb történeteket, mint amikkel őt traktálták otthon. Vagy nem traktálták. Valahol ez is szomorú, de legalább utánament a dolgoknak.

Az egész családi nyomozás, múlt és jelen, tények és fikció olyan szervesen és észrevétlenül olvadnak a legszebb szépirodalommá, hogy a könyv letehetetlen volt egészen a végéig. A sok narrátor lehetőséget adott az írónak a sokféle stílus kipróbálására is a szövegben, a régies, paraszti nyelvezet és a városi hipster egyaránt megjelent a lapokon. Nekem ez különösen tetszett, mert nem volt unalmas egy percig sem. Voltak persze talán túlzónak tűnő, meseszerű fordulatok (pl. Éva néni nagy szerelmének filmszerű felbukkanása az utolsó pillanatban), de valahogy még ezek sem voltak zavaróak, hiszen mindenki életében lehet olyan jelenet, ami neki a nagybetűs szélesvásznú mozi, ahol ő a főszereplő. Miért is ne?

Tehát megint egy sokszor olvasós, nagyon elgondolkodós Grecsó-kötet, amin még sokáig fogok magamban molyolni. Olvassátok el ti is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.