Munkanapon, fényes délben, a semmittevésben kéjelegve majszolni a vaníliás croissant-t és szürcsölni mellé a kávét, jó könyvvel a térdemen... hmmmmmm... yesss! Pöpec kávéház a főfalu zsidónegyedében (tóra oktatás, kóser húsbár és judaista szuvenírbolt - nem vicc!), ahol csak úgy jöttek-mentek a ráérő emberek. Csöndes, álmos, ébredezős, kilátással a PriceWaterhouseCoopers-re (így kell írni?), olyan üzletemberekkel, akik mellett Jason Statham kedves cserkészfiú, és akik magyarul rendeltek, angolul telefonáltak, és valami meghatározhatatlan nyelven (arab? török?) dumáltak mellettem, nyilván bizniszről, de akikkel aztán egyszerre és együtt dúdoltam bele ebbe, ami valahogy nagyon beleillett a helyzetbe és a hangulatba (az univerzum tökéletes harmóniája moment):

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.