A karácsonyra kapott, A szűz özvegy című történelmi regény következik a sorban. Anne O'Brien követte el, aki történelmi romantikus regényekben utazik. Amit szeretek. Alapvetően.

Ez a darab egy kicsit visszavitt oda, ahol tinikoromban voltam, mert kicsit több volt a pink felhő, mint a történelem, ami nekem néhol már igencsak sok volt, de azért nem volt rossz a könyv (karácsonyi családi banzáj mellé bőven megtette!). A sztori a rózsák háborújának egy fejezete volt, amikor is a "királycsinálónak" is nevezett Warwick mesterkedett a soros uralkodó, IV. Edward ellen. A végén persze rajtavesztett, de ez kellemetlen következményekkel járt a családjára nézve is, akik egyből árulónak minősültek, és nem győztek harcolni az életükért, a vagyonukért és a földjükért. Hősnőnk Warwick lánya Anne Neville, aki sajnálatomra egy igencsak buta, hisztis libaként jelenik meg a könyvben. Ennél azért többet várna az ember egy háborús hercegnőtől, a későbbi III. Richárd feleségétől. De ez jutott.

Nem volt egyszerű sorsa, ide-oda dobálták, mint az a korban általános volt, ahogy jöttek-mentek a politikai áramlatok, néha a rossz oldalra került, de végül csak kikötött Richard Plantagenet oldalán, akivel természetesen már kamaszként halálosan és örökké és nagyon egymásba szerettek, de ezer akadályt legyőzve lehettek csak egymáséi stb. A politikai intrika a könyvben sajnos kimerült egy felkelésben, meg néhány távoli hadjárat, zendülés és politikai machináció említésében, de kb. csak azért, hogy megmagyarázzák, hogy miért kell a szerelmeseknek elválniuk egymástól olykor-olykor. Azért ennél többet vártam volna. Meg mondjuk lehetett volna valami jellemrajza is szegény szereplőknek, mert kissé elnagyoltak voltak. Richard természetesen a megnyerő, titokzatos, szófukar, ám talpig becsületes, jószívű és gyengéd lovag szerepében, míg Anne... hát, egy hisztis libaként, amit szeszélyes nőciskedésként próbált beállítani az írónő. Engem csak mérhetetlenül fárasztott. Példa: polgárháború, árulások, vér, halál stb. után nagy nehezen végre találkoznak a szerelmesek, semmit nem kéne tenni, csak egymás nyakába borulni, hogy "te az enyém, én a tied, ásó, kapa, nagyharang", de nem! Még nyolcvan oldal elmegy azzal, hogy aszongya:

Lány: De hát megölted a herceget! Vér tapad a kezedhez! Hogy lehetnék így a feleséged?

Fiú: De rátámadt a törvényes királyra! Kötelességem volt megvédeni!

Lány: Hát, izé, jó, akkor talán mégis OK a dolog. De nem tudom, szeretsz-e.

Fiú: Persze, hogy szeretlek. El akarlak venni feleségül.

Lány: De tényleg szeretsz?

Fiú: Igen, szeretlek.

Lány: Na jó, bár az elmúlt két napban ezt nem mondtad.

Fiú: De igen, és most is ezt mondom.

Lány: Jó, de megölted a herceget, vér tapad a kezedhez, még gondolkodnom kell rajta, hogy hozzád megyek-e.

Mindfuck.

A regényben az volt a legmeglepőbb, hogy a liba főhősnőt senki, de senki nem vágta szájon. Egyszer sem. :)

A végén persze minden megoldódik, és boldogan élnek, amíg ki nem nyírják őket. Nagyon olvasmányos a cucc, gyorsan ki lehet végezni, mert a könyv nem hagyta, hogy letegyem, de azért ezek a picsogások nagyon zavaróak voltak. (Ja, meg mikor a hős megjön a háborúból, a lányt az izgatja legjobban, hogy juj, kócos a haja, és mit fog szólni hozzá a szerelme. Ó, vazze! Mintha ilyet abban a helyzetben észrevenne egy férfi. Pfff.) Meg a fordítás... a fordító biztos, hogy valami nyolcvan ponttal a btk-ra bejutott elmeháborodott volt, mert szegény nem tudott magyarul, az tuti. Többször is megerőszakolta szegény magyar nyelvet, az ilyen kifejezéseknél pl., mint "helyre üti a csorbát", meg "igazságot szolgáltatott közöttük", felsikítottam. Meg amikor "elásták a csatabárdot". Jah, mi ez, a Winnetou? :)

Szóval jó a cucc, de azt hiszem, a következő rózsák háborúja az valami Shakespeare királydráma lesz, vagy kiveszek valamit a történelmi szekcióból a könyvtárban. Kevesebb nyálat, több vért! !! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.