Szeretem a meséket. Tudom, gyerekes vagyok. De nem tehetek róla, hogy sem a vámpíros, sem a pincében áldozatokat lassan kínzós-feldarabolós könyvek nem jönnek be, pedig azok a trendik. Én a történeteket szeretem. Mint Jessica Day George Éjféli bál c. regényét, ami a Széttáncolt cipellők (valószínűleg csak általam nem ismert, vagy már elfelejtett) meséjének újrája.

A sztori 12 elátkozott hercegnőről szól, akiknek anyja egyezséget kötött az elátkozott, föld alatti birodalmába száműzött Kőbezárt királlyal. Először gyermeket szeretett volna, aztán pedig a háború végét: mindkettőt megkapta a királytól, cserébe éjszakánként táncolnia kellett neki, és amikor belehalt az egyre megerőltetőbbé váló feladatba, lányaira szállt át az átok, hogy folytassák a táncot. A sztori elején már nagyon elegük van a lányoknak, évek óta csinálják, és egyre jobban belefáradnak, de sajnos bűbáj alatt állnak, és senkinek nem tudják elmondani, hogy mi a baj, és miért táncolják szét minden éjjel a cipőiket. Már egyre kellemetlenebb pletykák keringenek róluk, boszorkánysággal vádolják őket, és egyáltalán: az egész királyság a végére akar járni a kínos ügynek.

Ezért elhatározzák, hogy a lányok reménybeli kérőit, idegen hercegeket bíznak meg a feladattal. Azok azonban nem járnak sikerrel és utána furcsa balesetek áldozatai lesznek. Egyre kínosabb a dolog, mígnem Galen, a király egyik kertésze jelentkezik a feladatra. Neki mindenféle bűvös tárgyak állnak rendelkezésre a feladat teljesítéséhez, meg persze Walter, az egyik másik kertész (titokban kiugrott mágus...) jó tanácsai. Ja, és persze mindennél nagyobb hajtóerő, hogy természetesen beleszeret a legidősebb hercegnőbe, Rózsába, hogy minden klappoljon.

Galen persze kijátssza az átkot övező bűbájt, és követi a lányokat a titkos, föld alatti birodalomba, ahol a Kőbezárt király fiaival "báloznak", bár az egész inkább egy gót rémálomhoz hasonlít. Főleg, hogy a király közli velük, hogy nem fogja őket elengedni akkor sem, ha kitelik az anyjuk által vállalt 12 év tánc, hanem feleségül adja őket a 12 fiához, és örökre ott kell maradniuk a föld alatti birodalomban.

Természetesen a hős Galen ezt nem hagyhatja, és ügyes trükkökkel meg némi erőszakkal kiszabadítja a lányokat, megöli a gonosz királyt, meg néhányat a gonosz hercegek közül is, és a végén persze elnyeri a királyságot meg Rózsa kezét. És mindenki boldogan él, míg meg nem hal.

Egyszerű, szép, aranyos, tele jópofa karakterekkel, nem lehet letenni és egyszerűen csak jó. Semmi fölösleges sallang, semmi sötét pincés vérengzés meg hasonlók, csak egy jó sztori, jól elmesélve. Jó, egy kicsit talán sok a 12 leányzó, főleg, hogy mindegyiknek virágneve van, meg persze a király apucinak is feltűnhetett volna előbb is, hogy előbb a felesége, majd a lányai egy gonosz varázsló hatalmába kerültek, de hát, annyi baj legyen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.