Félreértés ne essék, még nem érzem magam elég öregnek, hogy ilyen mondatokkal dobálózzak, de azért néha leesik az állam attól, ahogy a tinik megnyilvánulnak.

Szituáció: 18 éves frissen érettségizett kislány közli, hogy ő nem akar beiratkozni az egyetemre (bár felvették gond nélkül), mert ő "ki akarja találni, hogy kicsoda ő, és meg akarja találni önmagát".

Hogy mit csinálsz, kedves?

Mi ez a bődületes ostobaság, ami úgy terjed, mint a pestis? Mi az, hogy megtalálni önmagad? Elvesztél? Nem tudod, hol vagy? Nézzél körül, barátom, és meglesz az.

Nincs olyan, hogy nincs meg az énünk. Maximum nem mindig értjük, hogy mit miért csinálunk. Egyébként meg élni kell, és majd alakulunk az élményekkel. Ehhez aztán sem az egyetemet nem kell halasztgatni, sem ostobaságokat beszélni.

Tedd inkább a dolgod, és ne Oravecz Nórázz, mert az nem vezet sehova.

Facepalm, komolyan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.