Bauer Barbara Elsuttogom százszor című misztikus családregénye volt most soron. Mostanában több olyan könyvet olvastam, ami nyögvenyelős volt, ezért felüdülés volt végre egy olyan regényt kézbe venni, amit szó szerint befaltam.

A regény afféle családregénynek tekinthető, ahol három női generáció sorsán keresztül bontakozik ki a család története. Ahol valahogy a fiúknak nem sok lapot osztottak. (Ez kicsit ilyen szinglimozgalmas, de ettől tekintsünk el.) A főhős Zsófi, aki műfordítóként dolgozik, és a nagymamájától, Jankától megörökölt házba költözik falura. Itt aztán a szokásosnak mondható "városi kislány falun" című beilleszkedési showműsort követően vagy inkább amellett felfedezi a nagyi által hátrahagyott dolgok között a nagyi naplóját, régi leveleket, illetve olyan tárgyakat, amelyekből egy jó kis nyomozás során nem csak a nagyi, hanem az anyja és saját életének darabkáit is össze tudja rakni. A nagyi egész életében siratta a keleti fronton elhunyt nagypapát, és kettejük úgymond síron túli szerelme belengi az egész regényt, illetve az általa felölelt több évtizedes családi múltat is.

Zsófi hamarosan megismerkedik Andrással, a jóképű, sármos, kockahasú, udvarias, intelligens és romantikus (igen, ennyire lányregényesen sikerült összerakni a hőst, szomorú...) doktorral, akivel gyorsan egymásba szeretnek, de aztán kiderül, hogy a nagyi ezt is előre megálmodta és leírta a naplójában. A nagyi boszorkány volt, most már tuti... de jó értelemben.

A két fiatal nyomázása során eljutnak Ukrajnába is, ahol megtalálják a nagypapa sírját, és sikerül hazahozatni a csontjait, hogy a nagyi mellé temessék. A sok mászkálás, múltban vájkálás valahogy jót tesz nem csak a családnak (Zsófi anyja pl. egészen kivirul a végére), de a környezetnek is, ahol volt katonák és egyéb túlélők elevenítik fel a második világháború előtti, alatti, utáni emlékeiket, illetve a sokféle trauma által befolyásolt későbbi életüket. Zsófi anyja pl. a háború után született, de az, hogy soha nem ismerte az apját, meghatározta az életét. Nem mert boldog lenni, mert az anyja sem volt az. Azt elfelejtette, hogy azért, mert a szerelme meghalt és nem tudott újrakezdeni.

Annak ellenére, hogy az egész regény inkább kalandos jellegű volt, mégis összességében inkább elgondolkodtató és megható a végkicsengése. Több helyen azért egy-egy szerkesztői tollvonásra szükség lett volna, mert néha a szerző szövegidegen bekezdéseket hagyott a regényben, de ezeken nagyvonalúan át kell siklani. Valami jellegzetes magyar íze is volt a kötetnek, ami nagyon jólesik a sok külföldi könyv után. Nagyon jó kis könyv volt, szívesen olvasok még a szerzőtől.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.