Amikor Stefánia hercegnő, Habsburg Rudolf trónörökös felesége önéletrajza (Stefánia - Császárnénak szánták) került a kezembe, rögtön tudtam, hogy itt semmi hercegnős romantikára és haboskávéra nem számíthatok. És így is lett.

Bár az önéletrajz óhatatlanul torz műfaj, hiszen az ember szívesen elsiklik a hibái felett, kudarcaiért előszeretettel okol másokat, magát pedig szereti áldozatként feltüntetni, azért a szubjektivitása ellenére egy megkapó életrajzot kap az olvasó a hercegnőtől. A hercegnő életét azonban csak a Rudolf öngyilkosságáig követi, és mivel az események után jó pár évvel született a könyv, sok helyen homályos-pontatlan is. Ez azonban nem von le kortörténeti értékeiből.

Megismerjük a belga királyi családot, amelynek sarjaként Stefánia is arra hivatott, hogy dinasztikus érdekekből házasodjon, egész gyermekkori nevelése arra készíti fel, hogy művelt, sokoldalú, erényes uralkodófeleség legyen. Finoman szólva nem kényeztetik el a szülei, annak ellenére, hogy egyébként tényleg mindene megvan, élete szigorú szabályok szerint zajlik, már-már ridegnek mondanám azt a környezetet, ahol élnie kell. Egyik szülője sem törődik úgy vele, ahogy ma egy szülőtől elvárnánk, csak és kizárólag tanulmányi előmenetele érdekli őket. Testvérei esetén ez ugyanígy van. Persze tragédia, egyetlen fiútestvérének halála is beárnyékolja a család életét, de ez talán nem lehetne mentség a "maradék" gyerekekkel való bánásmódra. Mindenesetre a torz arisztokrata értékrendbe ez belefért.

Ennek ellenére vannak kellemes emlékei a gyermekkoráról, a kertről, a parkról, a lovaglásról, játékokról a testvéreivel, és egyebekről, de valahogy mégis olyan megkönnyeznivaló, hogy egyetlen bizalmasa egy szobalány a kastélyból.

Aztán férjhez adják Rudolf trónörököshöz, a Habsburg Birodalom koronájának várományosához. A házasság nem meghitt, és a felek sem tesznek érte, hogy az legyen. Stefánia érzékeny és intellektuális, Rudolf meg ugyan okos, de rideg és főleg kicsapongó. Számtalan kalandja és azok következményei (többek közt a feleségére is ráragasztott és meddőségét okozó nemi betegség) erősen megterhelik a házasságot. Nem kedvez a dolognak az sem, hogy a császári család sincs oda a hercegnőért, aki érdes stílusával nem igen tudta belopni magát senkinek a szívébe. Ennek ellenére persze a látszatot fenn kell tartani, mintha a házaspár között minden rendben lenne.

Sok időt töltenek külön, a reprezentációs kötelességek közt lavírozva. Egyre inkább elhidegülnek egymástól, és aztán senkit nem lep meg különösebben, hogy Rudolf egy fiatal szeretőjével követ el öngyilkosságot. Az önéletrajz valahol itt ér véget. Nem ránt le leplet semmiféle titokról, csak azt ismétli el, amit már úgyis lehet tudni a mayerlingi dolgokról. Inkább csak szimpatikusabbá próbálta tenni magát egy boldogtalan asszony az utókor szemében.

Együttérzést ébresztett bennem a regény, annak ellenére, hogy azért látszódtak a főhős hibái is. Egy előre megtervezett és a rideg konvenciók közé szorított életben próbált túlélni Stefánia, ahol neki nem sok öröm jutott. A hercegnők sorsa a kötelességek teljesítése volt, ráadásul a férfiaknál rosszabb szerepben voltak, hiszen még kellemes félrelépések sem tarkíthatták életüket közben. Tőlük elvárták, hogy hűek legyenek, tisztességesek, szüljenek gyerekeket a férjüknek, akiket nem szerettek és egyáltalán: ne keltsenek feltűnést semmilyen cselekedetükkel. A hercegek azért jóval szabadabbak voltak, lásd Rudolf példáját, aki mindenféle botrányokba keveredett, nyíltan felszólalt apja politikája ellen, nem találta a helyét, de főleg csak a semmittevéshez és zülléshez értett. És mindezt elnézték neki, kincstári pénzből fizették ki a kártyaadósságait, és tussolták el botrányait. Eközben Stefániát megszólták, ha csak elhúzta a száját azon, hogy az ura nem jár haza minden este. Kellemetlen.

Olvasós könyv, de engem érdekelt volna a folytatás is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.