Igen, ilyen is van már. Peter Wohlleben A fák titkos élete című könyvét bírtam legutóbb beszerezni, amit csak úgy megláttam a kirakatban és persze muszáj volt megvenni. A szerző egy olyan erdész, aki megpróbálja a közönséghez közelebb hozni az erdőt, és könyvében teljesen közérthetően ír az erdőről mint társulásról, biológiai és társadalmi képződményről, lakóhelyről és ökológiai helyszínről.

Elég sok téma előkerül, és szinte észrevétlenül juthat az olvasó mindenféle tudomány eredményeihez - erőfeszítés nélkül. Van itt biológia, dendrológia, ökológia, közgazdaságtan, talajtan, erdővédelem, erdőgazdálkodás, minden, mi szem-szájnak ingere. Nincsenek persze szájbarágós "megmondások", egyszerűen csak elkezdi bemutatni a fákat, az erdei életközösséget a szerző, és mire kettőt pislantunk, máris a gomba-fa együttműködésben vagy a madarak fák szaporodásában betöltött szerepének magyarázatában találjuk magunkat. Rengeteg hasznos dolgot tudtam meg még úgy is, hogy számos ismeret már rendelkezésemre állt innen-onnan. Rácsodálkoztam persze a gombák és mikroorganizmusok szerepére, amik persze mindig elhanyagolódnak, mert szabad szemmel nem látszanak. Ez mindenképpen szélesíti a látókört.

A szerző emellett nem félt olyan elsőre meglepő eredményekkel sem foglalkozni, mint a "fák kommunikációja" pl. kémiai anyagok vagy elektromos jelek útján. Vagy annak taglalása, hogy éreznek-e fájdalmat, ha sérülések érik őket. Vagy hogyan működnek együtt az egymáshoz közellévő fák (erdő) és tartanak életben pl. egy tuskót a szomszédai. Hihetetlen dolgok vannak a természetben, csak figyelni kell. Nagyon tetszett, ahogy bemutatta, az erdő nem csak sok fa együtt, hanem tényleg valami több.

A könyv gyengeségei között szerepel azért, hogy néha túlzó leegyszerűsítésekkel dolgozik, annak érdekében, hogy mindenki megértse. Azért sok tudományos összefüggés van, amit nem lehet csak egy nézőpontból nézni. A másodfokú egyenlet nem írható le alma-körte típusú szöveges feladatként. A szaklektor néha nem is bírt magával, és vitriolos lábjegyzetekkel szórakoztatta az olvasót. Halálra röhögtem magam itt-ott az erdész catfighton. :)

A másik kicsit életszerűtlen vonulat a szerző következtetései között az a kissé sötétzöld szemlélet volt, hogy hagyjunk meg minden erdőt úgy, ahogy van. Ezzel aztán sokra megyünk, köszönjük. Túl azon, hogy erdőgazdálkodásilag "fertőzött vagyok", és szerintem ez nem opció hosszútávon, azért azt is megkérdezném a t. szerzőtől, hogy a túlnépesedett, urbanizált bolygónkon és a minden szabad helyet gazdaságilag hasznosító emberiséggel ugyan hogyan gondolja azt, hogy a Föld legjobb termőhelyeit (ahol erdők egyáltalán kialakulhatnak) kizárólag "magukra hagyott" őserdőknek lehet fenntartani? Teljesen irracionális elképzelés. Persze, ha kiiktatjuk az emberiséget, akkor miért ne. Fajok jönnek és mennek, talán végül mi is kipusztítjuk végre magunkat és felszabadul egy csomó hely az erdőknek.

Összességében azért a könyv nagyon hasznos, remélhetőleg aki elolvassa, közelebb kerül az erdőhöz, még ha nem is "erdészkedik" a mindennapokban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.