Paula Hawkins bestsellere, A lány a vonaton volt a soron következő "agykikapcsoló" regény. Rám fért a dolog, jólesett borzongatni, nyomozni, meg látni, ahogy lassan kibontakozik a cselekmény.

A történet három nő, Rachel, Megan és Anna szemszögéből mesél el egy igen komplex drámát, amiben a pszichopata férfi, Tom játssza a főszerepet. Tom Rachel ex- és Anna jelenlegi férje, aztán mint kiderül, Meganhez is volt nem kevés köze.

A történet inkább szól a bonyolult emberi kapcsolatokról (hazugságok, múlt, jelen, családi viszályok, házastársi veszekedés, függőség, feldolgozatlan lelki problémák), mint a tulajdonképpeni bűntényről, Megan haláláról. Aztán persze a regény a közepénél elkezd sűrűsödni, és a végére egészen drámai töménységű lesz. És ott már inkább krimi, mint a normál, való élet. De ez is hozzátartozik.

Jól megírt regény, annak ellenére élveztem olvasni, hogy már láttam a belőle készült filmet, és így nem okozott nagy fejtörést. Az írónő nagyon jól fenntartja a feszültséget, a rövid fejezetek és a nézőpontok váltakozása kellő feszességet ad a szövegnek. Az meg külön üdítő volt, hogy mivel angolul olvastam, megint gazdagodtam pár brit kifejezéssel - amelyek közül nem mindnek van létjogosultsága a szememben, de annyi baj legyen.

Nagyon rendben lévő történet volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.