Patricia Highsmith írásai nekem valamiért tetszenek. Nagyon furcsák a szövegei, valahogy hidegek, távoliak, darabosak, és ugyanakkor mégis itt-ott beszúr egy olyan félmondatot, amiből egész életek bomlanak ki. Érdekfeszítő. Néha várod a robbanást és nem jön, néha nem vársz semmit az adott jelenettől és bumm, jön valami drámai fordulat. Szeretem.

Carol című regény volt most soron, amiből nemrég film is készült. A történet két nő szerelméről szól. Therese egy fiatal árva lány, aki intézetben nevelkedett, miután anyja kényelmesen megszabadult tőle egy új házasság kedvéért. A lány persze ettől totál defektes és elidegenedett lesz, nem is csoda. A másik fél egy gazdag, családos nő, Carol, aki kicsit idősebb, tapasztaltabb, és mintegy mintaként szolgálhatna a lánynak. Ha nem csinálnának butaságokat.

Az életük finoman szólva nem egy vágányon fut. Carol épp válik, nem dolgozik, de van pénze, annyit kell mindössze eldöntenie reggel, hogy milyen ruhát vesz fel és melyik gazdag barátjával hol ebédel. Van egy kislánya, a félig volt férje vele zsarolja - sikeresen. Azért az ötvenes évek Amerikájában nem egészen az volt egy válás, mint manapság. Talán csak a körülötte lévő cirkusz volt hasonló. Szegény gyerek.

Therese ezzel szemben kénytelen dolgozni, a megismerkedésük idején éppen egy áruházban dolgozik, a karácsonyi vevőáradat idején. Valójában színházi díszlettervező szeretne lenni, de egyrészt nem igazán küzd a pályán a lehetőségekért, másrészt, amikor mégis adódik valami, elengedi az alkalmakat a bizonyításra. Kicsit mindenben ezt a "minden mindegy" mentalitást követi, ami nekem érthető is, meg furcsa is. Mint introvertált személyiségű emberke, abszolút megértem, hogy nehéz kimondania, mit akar és mit nem, de azért az ő élete elég extrém. Pl. van egy vőlegénye, akit nem szeret (szerintem ez kölcsönös is), százszor megbeszélik, hogy nem jó együtt és mégsem hagyják egymást békén. (Arról már nem is beszélve, hogy a szex többszöri nekifutásra is borzalmas köztük, mert egyáltalán nem vonzódnak egymáshoz. Akkor meg miért csinálják ezt, könyörgöm???) Aztán jön Carol és van kiért rajongani, meg van kiért butaságokat csinálni.

A könyv "road movie" része szintén elég furcsa: nagy utazásra indulnak, de nem derül ki semmi fontos, követi őket egy magándetektív, de nem lesz semmi fordulat, furcsa az egész.

A végén azt mondhatnám, hogy Therese felnőtt, mert meg tud szabadulni Carol iránti rajongásától, de mégsem lett teljesen érett, mert továbbra is ott van benne, hogy nem tudja, mit miért tesz. Carolnak is mintha mindegy lenne, hogy együtt vannak-e vagy nem, bár amikor elveszti a lányt, akkor sérül a hiúsága.

Összességében a regényben több a kérdés, mint a válasz. Therese-t nem bírtam megkedvelni, Carollal viszont többször együttéreztem. Mégis valahogy jó volt olvasni a könyvet, tele volt feszültséggel, és olyan hétköznapi helyzetekkel, amikről nem tudtam eldönteni, hogy élmény vagy tragédia lesz belőlük a fejezet végére. Érdekes volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.