Végre nálunk is divat a történelmi regény. A jó történelmi regény. Ami történelmi alapú, megkutatott tényeken nyugszik, mégis modern és olvasmányos. Ezúttal Gál Dorina Aranyszív-trilógiáját olvastam, illetve ami eddig megjelent belőle (Aranyszív és Bíborszív). A trilógia II. Lajos feleségéről, Habsburg Máriáról szól, illetve kettejük kapcsolatáról, koráról, háttérben a magyar és a korabeli nemzetközi politikával.

A regény a hősök születésével indul, aztán szépen sorra kerül a gyerekkoruk, de ez is izgalmas, mivel tele van politikai intrikával. Mária szülei Szép Fülöp és Kasztíliai Johanna, szóval nem semmi, Lajos pedig Jagelló Ulászló és Candale-i Anna gyermeke. Mindketten beleszülettek a nagypolitikába, ennek megfelelően pedig szinte azonnal nemzetközi szerződések "tárgyává" váltak, ami később sem változott. Az uralkodók gyermekeinek sorsa a megfelelő kiházasítás, aminek elviselése valószínűleg nem egyszerű, főleg a korabeli viszonyokat tekintve. Pl. ha egy hercegnőt férjhez adtak három országgal odébb, akkor 15 évesen látta utoljára a családját. Azért az kemény. De egyéb nehézségek is felmerültek náluk, ahogy meghaltak a támogatói, családtagjaik, és helyükbe nem mindig kerültek újak.

Házasságuk az elrendezettség ellenére jól sikerült, ami már önmagában is fél siker. Sajnos ennél több jó nem nagyon jutott nekik. Magyarország már akkor is a széthúzás hazája volt, a nemesség nem igen foglalkozott mással, csak a saját pecsenyéjüket sütögette. Az, hogy a török rendszeresen betört délen az országba, hogy egymás után estek el a végvárak, mert az adókat nem a védelemre fordították, hanem eltűntek a bárók kezén, nem izgatott senkit. Ellenben nagyon jól tudtak ujjal mutogatni egymásra, meg az idegenekre, meg mindenkire, hogy ki a hibás az üres kincstárért meg a nehézségekért. Undorító. Annyira tipikus, beteg mentalitásunk volt már akkor is, ami egyszerűen hihetetlen mélységekbe volt képes süllyedni. Pl. egy ilyen helyzetben, hogy jött a török, és tenni kellett volna valamit, nem egységbe kovácsolta a nemzetet, hanem mintegy várták a csodát, hogy majd magától megszűnik a gond. Inkább legyen gyenge a király, akkor nem lesz gondjuk a kincstár kirablásával. Elképesztő. És a legfájóbb az, hogy most is ugyanilyenek vagyunk, csak már nincs kivétel népréteg, mint akkor. (Dózsa végül is a török ellen indult a pórokkal, csak aztán lett az egészből parasztlázadás)

Ilyen helyzetben van egy alapvetően intelligens, jószándékú és erős akaratú királyi pár, akik szeretnék megvédeni országukat, hovatovább saját magától. Csakhogy sem pénzük, sem hadseregük, sem elképzelésük, hogy ezeket hogyan kéne pótolni. A kettő nélkül meg elég nehéz országot nyerni és fenntartani. A bárók pénzére utalva nem lehet kormányozni. Vagy legalábbis elég nehéz, ahogy az ő példájuk mutatja. Hol volt már ekkor Mátyás keménysége?

A regény nagyon olvasmányos, csupa rövid fejezet, ahol az országos (és nemzetközi) politikai történések jó feudális módon összeférnek a magánügyekkel. Külön érdekes szerintem, hogy teljesen mai magyar nyelven íródott, és mégsem veszti el közben a hitelességét. Miért ne beszélhettek volna akkoriban is normálisan egymással az emberek? Nem hiszem, hogy barokk körmondatokat fogalmaztak egymásnak. Ezt az érzékeny egyensúlyt történelem és ma között végig sikerült fenntartania a szerzőnek, ami hatalmas teljesítmény. A szereplők szerethetők voltak, a legtöbb életszerű, csak néhánynál fordult elő, hogy sablonos vagy kissé laposabb lett a karakter. A leírások száma csekély, ez alól sajnos pont a ruhák képeztek kivételt, ami kb. annyira kötött le, mint az argentin szappanimport aktuális helyzete. Minden gyöngy, szalag, redő, szegély, alsó- és felsőruha, cipő, gomb, kalapdísz és ékszer leírása a szereplőkön talán egy kicsit... sok.

Ettől eltekintve remek, szórakoztató olvasmányt nyújt a regény, alig várom a harmadik rész megjelenését.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.