A nagy kedvenc, Szécsi Noémi újabb kötettel jelentkezett, ezúttal Géri Eleonórával közösen adták ki A budapesti úrinő magánélete (1860-1914) című kortörténeti dokumentumkötetet.

Elég nagy fába vágták a fejszéjüket, mivel a szabadságharc leverése után kialakult dualizmust az első világháborúig felölelő korszakban vállalkoztak az úrinők (itt: az úri középosztály, tehát nem a parasztok, nem a segédtisztviselők, de nem is a kőgazdag arisztokraták) életének bemutatására. Nem egyszerű feladat, hiszen annyira sokrétű a téma, hogy az ember csak kapkodja a fejét.

A kötet két nagy területre, a nők magán- és közéleti szereplésére koncentrál. Értelemszerűen vannak átfedések és találkozási pontok. Mindkét tárgy elemzésénél az egykorú dokumentumok, levelek, naplók, fényképek, leírások, regények, tudományos kutatómunkák és egyéb források alapján rajzolódnak ki az eredmények. Mindezt úgy, hogy a kötet még borzasztóan szórakoztató is, hiszen többnyire rövid, egy téma köré rendezett fejezetek váltogatják egymást, amelyeket könnyen és szívesen olvas (fal) az olvasó.

Az első részben a magánélet kerül górcső alá, a nők élete gyakorlatilag a bölcsőtől a sírig. Van itt szó testkultúráról, szépségápolásról, szerelemről, házasságról, gyermekszülésről, társadalmi elvárásokról a NŐ-vel szemben (a korabeli gender persze teljesen mást jelentett, mint manapság). Talán tudatos is, hogy a szerzők úgy válogatták össze a körüljárt témákat, hogy a mai nő életével összevethetőek legyenek az akkori viszonyok. Van tehát a dologban egy kis didaktika, amikor az az érzésem alakult ki, hogy azért akkor is voltak hasonló problémák és élethelyzetek, mint manapság. Akkor is voltak generációs különbségek, akkor is voltak elviselhetetlenül mindenbe beleszóló anyukák, lekezelő hímsoviniszta férfiak, akik megmondták, milyen szerintük egy nő és hogyan kellene élnie (maradjon csendben és a konyhában) stb. És akkor is voltak normális nők, akik képesek voltak fejlődni. És voltak normális férfiak, akik ebben nem elnyomni, hanem támogatni akarták őket. Tökjó. Kedvencem volt az a Dessewffy (Arisztid?) idézet, amely olyan kifinomultan küldte el a búsba a hímsoviniszta férfiakat mint csökött agyúakat, hogy csak néztem. Jófej. Ismét megerősödött a véleményem, hogy minden jóérzésű, intelligens ember feminista. (Akkoriban még feministákat támogató férfiliga is volt az országban. Elképesztő!)

A második részben aztán inkább a közéleti kérdések merülnek fel, mint választójog, nők mint munkavállalók, művészek stb. Itt kicsit európaibb a vizsgált kérdéskör, hiszen ugyanezek a problémák más országokban is markánsan jelentkeztek a XIX-XX. század fordulóján. Ugyanez megvolt Magyarországon is. Nekem ez a rész kevésbé tetszett, de talán azért, mert itt kevesebb volt számomra az újdonság. Mindenesetre nem volt rossz olvasni azokat a neveket, amiket sem történelem, sem irodalom órán nem tanítanak, nehogy megtudják a gyerekek, hogy nem csak Jókai Mór meg a Nyugatos férfiak voltak pl. jelen az irodalomban, hanem mások is. A nők munkáját persze lenézték, mert nem voltak elég kifinomultak, de könyörgöm, ha nem engedték őket tanulni, mit várnak? Önmagát beteljesítő jóslat. Pfff. Ostobák. Mindenesetre megnyugtató olvasni, hogy sem Hugonnai Vilma, sem Blaha Lujza, sem Benickzyné, sem a többiek nem hagyták eltéríteni magukat a választott pályájuktól és kitartottak. Csak így lehet megváltoztatni egy rendszert, és ők ezt csinálták. Ha úgy tetszik, aknamunkával. Nagyon sikeresen. Így kell ezt.

Nagyon pöpec kis könyv volt, és mivel már a többedik dualizmus korabeli cucc, amit az utóbbi években olvastam, kezdek egyre jobban képbe kerülni. Aminek nagyon örülök, hiszen valahol mégiscsak ebből a múltból nőtt ki a mostani jelen. Mindenki figyeljen Szécsi Noémire, érdemes!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.