pszichotikus énekkaros
2015.11.05. 20:07
Michel Faber The Courage Consort című regénye volt soron, amit véletlenül találtam meg, és persze eladta magát nekem az "a cappella énekesek titokzatos hangokat hallanak a kísértetjárta erdőből egy kastélyban gyakorolva" szöveggel.
Amiből annyi volt igaz, hogy tényleg egy a cappella együttesről szólt a könyv, öt tagja mindegyikének pszichiáterre lett volna szüksége, de csak egy járt hozzá ténylegesen. Na, őt gyógyszerezték is, pedig nem ő volt a leghülyébb.
Összezárva készülnek egy belgiumi kastélyban egy zenei fesztiválra, amin a nagyon avant-garde, nagyon modern Partitum Mutante című darabot adják elő. A darab nehéz, próbára teszi a hangokat és a türelmet is, de mivel egy újdonságokra igen nyitott csapatról van szó, persze nem panaszkodik senki. (Szerintem ez is azt támasztja alá, hogy valami nem stimmel velük.) Nem teszik szóvá az összezagyvált hangokat, a harmónia hiányát, sem azt, hogy a szerző nem gondolt az énekesek levegővételére meg egyéb ilyen apróságokra. Tehát egy élmény a gyakorlás.
A dolgot nehezíti, hogy az együttes vezetője finoman szólva is hatalommániás, sztárallűrökkel terhelt kis Napóleon. A felesége teljesen őrült. A további szereplők egy csendes basszus, egy szexhiányos tenorista, a szabadelvű és -erkölcsű konraalt egy újszülöttel súlyosbítva.
Ennyi az expozíció, ezenkívül csak énekelnek. Van némi szexuális feszültség itt-ott a szereplők között, de soha nem kölcsönösen, és soha nem a megfelelő személyek között. A végén pedig ott egy hirtelen halál, amit hamarjában senki nem tud megemészteni. A fellépés elmarad, és a kisbuszban egy gyerekdalt énekelve hazapöfögnek Angliába. Szürreális.
A könyv inkább csak felvillant végiggondolni érdemes dolgokat, de nem viszi igazán végig egyik gondolatmenetet sem. Miért boldogtalan a vezető és felesége házassága? Miért nem értik meg a fiatal alt szabadságvágyát? Miért olyan furcsák a belga vendéglátók? Miért pszichotikus a zeneszerző? Mik a furcsa hangok az erdőből? Valóságosak vagy tényleg csak a képzeletben léteznek?
Nincsenek válaszok, csak felvetések. A könyv ezért inkább csak lehetőségnek marad meg, nincs sem kibontakozás, sem katarzis. Kicsit furcsa az egész. Nem rosszul furcsa, csak olyan befejezetlenül furcsa.
Pszichotikus, na.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
