A meglepően szimpatikus Amanda Foreman könyve, A hercegnő volt soron. Régen szemeztem már vele, végül is hibái ellenére nem bántam meg a választást, jó kis életrajz ez.

A könyv Georgiana Spencer, Devonshire hercegnője életéről szól. Ez így persze senkinek nem mond semmit. A Wiki persze megint okosabb a hétköznapi embernél és mond egy csomó okosságot, meg lehet nézni.

A lényeg, hogy G. egy gazdag család kicsi lánya, szép, okos és elbűvölően kedves, amit még ellenfelei is elismernek (szóval tényleg kedves, nem csak úgy tesz). Szülei rábeszélésére hozzámegy Devonshire hercegéhez, aki egy mérhetetlenül gazdag főnemes, és természetesen pont egy ilyen asszonykára van szüksége, aki ellátja a neki szánt társadalmi feladatokat és persze örököst szül neki.

Bár házasságuk hosszútávon kiegyensúlyozottnak mondható, ha boldognak nem is, azért nem kevés problémával kell szembenézniük. Először is az ifjú feleség nem ül nyugton a fenekén, hanem belemerül a hercegnéi szerepbe, azaz nekiáll társasági életet élni és nyakló nélkül költekezni. Ami egyrészt azzal jár, hogy a túlhajszolt bálok, utazások, fogadások stb. révén a fizikai összeomlás határára jut, több vetélést szenved el, ingadozik a testsúlya és komoly hangulatzavarai vannak, amit persze tetéz, hogy férjével is veszekszenek. Másrészt belemerül az akkoriban az arisztokrácia körében igen károsan hódító szerencsejátékokba, amelynek során iszonyatos összegeket veszít. Jellemző adat, hogy férjének folyamatosan hazudozik a tartozásai mértékéről és csak évtizedekkel később meri bevallani, hogy szinte a csőd szélére vitte a családot. Ami azért valljuk be, elég nagy szó, tekintve, hogy tényleg kőgazdag hercegi családról van szó.

A III. György uralkodása alatti politikai viszonyok finoman szólva sem voltak kiegyensúlyozottak. Zajlott az amerikai gyarmatok elszakadása miatti konfliktus, később a francia forradalom és Napóleon nehezítette meg az életet. A háborúk nélkül és közben pedig a sima politikai élet is olyan volt, mint egy fazék forrásban lévő víz. G. férjének családja a whigek közé tartozott, és G. lett a whig párt "nagyasszonya". Estélyeivel, politikai szerepvállalásával és a kampányokban végzett munkájával igazán felvilágosult és modern nőként kell rátekintenünk. Korában a főnemesi asszonyok egészen rendkívüli mértékben belefolytak a politikába, egy olyan országban, ahol a választópolgárok száma igencsak csekély volt a lakosság arányához viszonyítva. Viszont a politikában valamilyen társadalmi kapcsolatai révén szinte mindenki részt vett, akár plakátragasztóként, akár felbérelt provokátorként vagy szavazóként. Elég érdekes ezt most egy liberális demokráciából nézni, ahol már azt sem izgatja a választás, aki pedig választhatna. G. viszont egész életében imádta a közéleti szereplést, akár mások támogatójaként, akár saját kezdeményezések keresztülvivőjeként (itt természetesen színfalak mögötti lépésekre kell gondolni).

G. életének másik fontos területe a társasági élet teljes megélése, a nagyszabású partik rendezése, és egyéb "női" elfoglaltságok, amelyekben igen tehetséges volt. Többszáz és ezer fős rendezvények, jelmezbálok megszervezése nem kis munkát jelenthetett, és minden alkalommal sikert aratott. Estélyei ezenkívül hétköznapi körülmények közötti politikai találkozóknak is helyet biztosítottak, ami miatt igen népszerűek voltak a politikai elit körében.

Magánélete már kevésbé volt szerencsés. Férjével hol jóban voltak, hol nem, ami ráadásul nehezítette a gyermekvállalást is. Több kislány után nagyon nehezen született meg a fiúörökös, ami sokáig rányomta a bélyegét G. kapcsolatára mind a férjével, mind annak szemrehányó családjával. Nem lehetett könnyű. Férje persze többször viszonyokba is bonyolódott, többek között évtizedekig volt dolga kisebb-nagyobb megszakításokkal felesége legjobb barátnőjével, a házukba befogadott Bess Fosterrel. A pikáns és nem túl egészséges kapcsolat hármójuk között G. élete végéig fennállt, halála után pedig a herceg nőül is vette a 2. sz. csajt. Beteg.

Egy nagy szerelem is érte az életben, ami Charles Grey-hez, az ismert whig politikushoz kötötte. Mivel neki sikerült egy törvénytelen gyermeket is szülnie, a herceg ekkor kicsit megneheztelt, és vagy két évre külföldre száműzte a feleségét, elszakítva a gyermekeitől. Tekintve a herceg - és ha már itt tartunk, az egész arisztokrácia - akkori életvitelét, nem igazán értettem, hogy min akadt fenn, de gyanítom, inkább csak a büszkesége sérült. (Avagy, amit szabad neki, azt nem szabad az asszonynak. Mert csak.)

A könyv nagyon aprólékos, rengeteg forrásmunkára épít, jórészt annyira részletesen kapunk bepillantást G. és a többiek életébe, hogy még a gondolataikat is halljuk. Ami nem mindig jó. Nekem kicsit túlrészletezettnek tűnik sok helyen a történet, ennyire talán nem érdekes a hercegnő minden rezdülése élete végéig. Pl. komolyan tudnunk kellett még azt is, hogy az anyja szövetkezett a háta mögött a gyerekek dajkájával, akit gyakorlatilag kémként használt G. ellen? Kit érdekelnek a dajka levelei?

A mű ezenkívül szerintem túlzottan is G. magánéletére fókuszál, ami kicsit gond, mert nem teljesen igaz, hogy ő egy szegény, kastélyba bezárt, unatkozó háziasszony lett volna, mert korántsem volt az. Ez meg elvileg egy életrajz, nem szerelmes regény. Értem, tényleg beteges volt a ménage á trois, amiben éltek a férjével meg a barátnőjével, de annyira ez nem érdekes, hogy négyszáz oldalon keresztül csak erről olvassunk. Sokkal szívesebben olvastam volna még az írói munkásságáról, mert verset, operát, regényt is írt, "csak úgy mellesleg", erről bezzeg csak fél mondatokban tájékoztat minket a szerző. Nem értem, miért. Lehet, hogy gyenge minőségűek vagy nagyon korhoz kötődnek? Attól még be lehetne őket mutatni, mert lehet, hogy érdekesebbek, mint 96. alkalommal meghallgatni ugyanazt az ömlengést, amit levág az anyja egy levélben azzal kapcsolatban, hogy már megint adósságai vannak.

A könyvből mégis egy rendkívül érdekes és sokoldalú alak bontakozik ki, akinek hihetetlen szeretetéhségét sokan kihasználták élete során. Befolyásolható volt és a pénzzel sajnos nagyon rosszul bánt, ami miatt nem ártott volna neki egy támogatóbb, a felesége életében jobban résztvevő férj vagy egy igaz barát. Nem Besshez hasonló manipulatív félprosti, hanem egy igazi.

Ami még nagyon nagy előnye volt a kötetnek: kiderült, hogy a XVIII. század talán mégsem volt olyan baromi unalmas. Volt függetlenségi háború, léghajózás, elektródákkal végzett sokkterápiás gyógyítás, érdekes választások, félig emancipált főrangú hölgyek és miegymás. Nagyon érdekes volt felfedezni ezt a kort.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.