Amit sokáig hiányoltam, az most felfutóban van: történelmi regények magyar történelemből. Most éppen Lányi Zoltán Szép Ilona című regénye került véletlenül a szemem elé, rögtön le is csaptam rá. Egy igazi kis gyöngyszem.

A történet jól ismert: az álruhás Mátyás király vadászat közben megismerkedik a kisnemesi származású Ilonával, egymásba szeretnek, de rögtön el kell válniuk, és később sem lehetnek egymáséi, a lány pedig később meg is hal.

A szerző e köré az egyszerű kis szinopszis köré épít egy reneszánsz regényt, amiben aztán a családi veszekedések a legenyhébb bajok közül valók, de van itt rokonoktól elszenvedett árulás, korrupció, hatalmaskodás a bárók részéről, ami csak szem-szájnak ingere. Ilona pl. azért nem jut hozzá az örökölt földjéhez, mert azt lerohanta egy "kedves" rokona. Mivel gyakorlatilag nincs közigazgatás vagy központi végrehajtó hatalom, ezért efféle igazságtalanságok naponta estek meg az országban ebben az időben. És akkor még nem is beszéltünk róla, hogy milyen sorsa volt valakinek, akinek nem voltak örökölt várai vagy földjei... A gaz rokon miatt persze elmegy a király elé pereskedni a család, viszont olyan lassan halad az ügy, hogy inkább az istenítéletet választják. Legyen bajvívás, az rögtön eldönti az ügyet. Ilonáért pedig álruhában maga a király küzd. Nagyon romi, szájukra is veszi őket a nép. Ami azért annyira már nem vicces, mert nem elég, hogy kiderült, hogy a délceg vadász a király, de hát persze a király nem vehet feleségül egy "egyszerű" kisnemesi származékot. Tehát az anyósjelölt, Szilágyi Erzsébet közbelép, és kiiktatja a lányt, bezárja a Nyulak-szigetén lévő kolostorba, ott már nem zavar sok vizet. A király meg szépen elfelejti a kalandot, ahogy kell.

A regényben nem is maga a szerelmes történet a lényeg (bár nekem ezzel is volt bajom: Szép Ilona mint egyéjszakás kaland? pfúj), hanem a körítés. A korabeli véres viszonyok, törökvész, bárók ármánykodása, a legnagyobb hatalmú urak nem átallják zsarolni a királyt (kivégzés nincs?), a királyi rokonok saját szakállukra mernek intézni olyan ügyeket, amik nem tartoznak rájuk és felhatalmazásuk sincs rá, tehát egy őskáosz az egész. Lehet, hogy nem ártana kicsit annak sem utánaolvasnom, hogy mik voltak itt a Hunyadi-klán viselt dolgai, merthogy nem a népmesék jóságos hercegei és hercegnői voltak, az szinte biztos. A korrajz szerintem nagyon jól sikerült a regényben, a "király különös jelenlétének bírósága" (specialis presentia regia, mint tudjuk) olvastán pedig még egy jogtörténeti könnycseppet is elmorzsoltam.

Annak ellenére azonban, hogy olvasmányos, szerethető karakterekkel volt tele a könyv, néha az az érzésem volt, hogy néha mintha a maga a szerző sem tudná, hogy mit akar kezdeni a sok cselekményszállal, amit elkezdett. Mivel ez nem egy nagyregény, hanem egy 300 oldalas romantikus regény, ezért elég nehezen értelmezhető, hogy fejezetek szólnak névvel, háttérrel, motivációval ellátott rablógyilkosokról, akiknek később nincs a világon semmi szerepe a folytatásban. Meg az is furcsa, hogy időnként valaki nekiáll "lázadni" és nincs semmi következménye. Az anyád börtönbe zárja a szerelmedet és még csak egy családi veszekedés sincs emiatt? Az nagy szerelem lehet... Volt jópár ilyen következetlenség, mintha nem tudta volna az író összefonni a sokféle szálat, pedig nagyon akarta. Így a végén maradt egy ilyen "lehetett volna jobb is a könyv, ha kicsit átnézi" érzés. Nem volt rossz így sem, szórakoztató volt, és érdeklődést ébreszt a kor és a karakterek iránt. Azt hiszem, ez utóbbi a történelmi regény legfontosabb szerepe, szóval végső soron az író sikerrel járt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.