Jó látni néha a kollégákat más közegben, még a végén kiderül egyik-másikról, hogy tökre jófej. A sportos hétvégén pozitívan csalódtam a népben, pedig a tavalyi után nem voltak illúzióim (ott azért volt egy-két picsogás). Most semmi, csak jófejkedés, mki rendesen viselkedett. A szervezés jó volt, a kaja OK, a szállás élménydús, a város szép, a sportpályák pöpecek. Mi kell még? (Nos, ez jó zenekar nem ártott volna, de azért így is őrületesen nagyot dance-eltünk a banketten, ahol szerintem a legnagyobb számban kitartó küldöttség voltunk. Respekt! És micsoda mozgáskultúrája van egyik-másik emberkének, holy-molly!) Az eredmények is egész jók voltak (na, csak nálunk van a legjobb rönkhajító fiú az országban, hoppácska!), jól éreztük magunkat, és csak egy gondom volt: nem tudtam becsomagolni a nagyon-nagyon király futópályát. :) Ja, meg a kiírás ellenére koedukálttá váló zuhanyzó is vicces volt...

Ilyenekre a csillárt is lerúgtuk... volna, ha lett volna csillár. Mindenesetre az ugrálás felért egy kardióval. :)

U.i.: És csapatépítésnek javasoljuk majd az "Azért vannak a jóbarátok" című örökbecsű M. Péter szerzeményt hétfő reggelenként összeborulva énekelni az aulában. Ma például máris jól jött volna, hátha megelőzött volna egy-két tuskóságot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.