Megtámadtam a könyvtárat a múltkoriban, és felszerelkeztem pár viking könyvvel. Az első közülük egy jó kis oxfordi tankönyv (tudom, perverz vagyok), Peter Sawyer, a nem kicsit híres brit történész szerkesztésében: The Oxford Illustrated History of the Vikings. Tulajdonképpen egy tanulmánykötet, ami sokféle témát feldolgoz, nagyjából a "viking kornak" nevezett 8-12. századi európai történelemből. Persze tankönyv révén meglehetősen tudományos a szöveg, tele hivatkozásokkal meg magyarázó okoskodásokkal, de azért a legtöbb szerző nagyon ügyesen és érdekesen mutatja be a témát (tehát NEM egy sasos tételt megalapozó förmedvény, hanem rendes tankönyv).

Foglalkozik szoros értelemben vett történelmi részekkel, a különböző vikingnek mondott népek (dánok, svédek, norvégok stb.) történetével, társadalmi berendezkedésével, felfedezéseikkel, vallásukkal és mindennapi életükkel is. Az egykorú források elemzése persze bő magyarázatokat is igényel a tudósok részéről, hiszen pl. amikor egy keresztény szerzetes ír a vérszomjas, pogány fosztogatókról, azt azért fenntartásokkal kell kezelni, ha egy tudóst az is érdekel, hogy a gonosz fosztogató milyen volt otthon (milyen házban lakott, milyen játékot csinált a gyerekeinek vagy mit evett vacsorára). Szóval voltak érdekességek, de azért a legtöbb esetben egészen jól lehet farigcsálni a történelemhamisítást és keresztény maszlagot a krónikák történeteiből.

A legtöbb tanulmány a vikingek mozgásaival, utazásaival, felfedezéseivel, zsákmányszerző túráival foglalkozott, ezekben azért voltak bőven érdekesebb és unalmasabb részek, utóbbi kétségtelenül a különböző, mintegy évente váltakozó királyok, jarlok és egyéb elöljárók egymás elleni harcainak vég nélküli bemutatása volt. Élőben biztos érdekesebb volt ez is, így egymás utáni felsorolásokban szinte befogadhatatlan, hiszen két évente más volt a főnök, hol jött egy csata, hol odaveszett az illető valami betegségben, esetleg összeesküvést szőttek ellene, vagy simán kiirtották a családját. Szóval volt itt minden, mint a búcsúban. Nekem jobban bejöttek azok a részek, ahol pl. a vikingek mindent összehajóztak a világon, ami csak elérhető volt, és kikötöttek "mintegy mellesleg" Grönlandon vagy Vínlandon... no comment, micsoda csávók voltak. :) Összehasonlítva a korabeli egyéb európai népekkel, elképesztően ügyesen közlekedtek. Sokszor nem is vagyunk tudatában, hogy nem csupán véres fejszéjű fosztogatókról van szó, hanem kereskedő, letelepedő, "normális" emberekről. Akik betelepítettek olyan területeket is, amikről mások nem is álmodtak, nem hogy eljutottak volna oda, és még a zord körülmények között is életképes településeket tudtak létrehozni. Remek példa erre Grönland vagy Izland. Azért ez nem semmi túlélőkészségeket feltételez.

A tanulmányok közül a legjobb szerintem a vallást, mitológiát bemutató rész volt, komoly irodalmi kitekintésekkel, ez azért közelebb áll hozzám, mint a "melyik szerzetes hogyan írt azokról a dolgokról, amiket soha nem látott" források elemzése. Voltak itt istenekkel házasodó óriások, emberek és istenek konfliktusai, idézetek az Eddából (köv. olvasmány), olyan hajmeresztő sztorikkal, amiktől bármelyik Lost író elélvezett volna. Itt aztán semmi keresztény szemérmeskedés nem volt, hanem vérvalóság, igazi szereplőkkel, igazi érzésekkel, emberi gyarlóságokkal (igen, az istenek között is), öröm olvasni, komolyan. A sztorik ugyanakkor nem öncélúak, erkölcsi mondanivaló is akad bennük, tehát komoly irodalmi értékük is van.

Nekem nagyon tetszett a könyv, bár néha (főleg fáradtan) elég nehéz volt olvasni az angol szakszöveget, tele szakkifejezésekkel (igen, megtanultam egy rakás új angol meg norse szót), meg nyolcsoros körmondatokkal (ez a világon mindenütt a tudósok mániája?), de azért megküzdöttem velük.

És a végére pár kuriózum:

- ha Ádám nevű király nem is volt, egy Brémai Ádám nevű fontos krónikása volt a kornak ;)

- a keleten kalandozó vikingeknek nem a csak a Kijevi Rus létrejöttéhez volt köze, de a Kazár Kaganátusban még magyarokkal is találkoztak,

- a nevek a legjobbak: Villásszakállú Sven, Véresfejszéjű Erik, Széphajú Harald... óriási!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.