Hm, mit csináljak Máraival? Sose tudom hova tenni. Most is így vagyok vele, az Eszter hagyatéka kapcsán. Már régen el akartam olvasni, mert nagyon tetszett a belőle készült film. Az nagyon hangulatos volt, régi jó hagyományokat idézően kellemes magyar film.

A regény valahogy mégis más. Olyan... Márais. És ez most negatív jelző. Mindig olyan érzésem van ezzel a fickóval kapcsolatban, hogy több benne a lehetőség, mint amennyit ki tud bontani. De mit ér a tehetség, ha nem tudod kifejezni, ami benned van? Már több könyvet olvastam Máraitól, és valahogy mindig úgy tettem le őket, hogy oké, jó az alapötlet, még egy-két érdekes karaktert is feldob, titkokat rak a múltba és lehetőségeket a jövőbe, de valahogy nem tudja kibontani teljes egészében a történeteket és befejezni őket. A végén a felszínesség színezi az összes könyvét. Nem az igazi. Csonka.

Az Eszter hagyatéka is ilyen. Sok jó lehetőség van benne. Húsz év után találkozik egy szerelmes pár. Eszter vénlány, magányosan tengődik egy távoli rokonnal egy régi házban, mindenki kihal mellőlük. Lajos egy pénzéhes gazember, aki annak idején nem őt, hanem a nővérét vette el, most pedig a feleség halála után a gyerekeikkel megint Eszterhez jön. Pénzért, persze. A regény követi a "hármas egységet", szépen belefér minden múltbéli és jövőbeli bánat egy délutánba. A régi árulások, a pénzéhség, a tönkremenés, a hazugságok. Minden. A szereplők tehetetlenek, valahogy csak sodródnak az eseményekkel, egy kellemetlen és kínos végkifejlet felé.

Közben van szó szerelemről, halálról, boldogtalanságról. A minden pszichopata bájjal rendelkező Lajos azért jön, hogy végül elvegye rokonaitól a házat is, az utolsó megmaradt értéket. Mert persze megint adósságai vannak, és képtelen arra, hogy normális mederbe terelje az életét, és gondoskodjon a családjáról. Egy igazi görény, aki mindent bemocskol maga körül, közben pedig úgy tesz, mintha egy könnyed, szellemes, művelt, ártatlan fickó lenne, aki mindig a "körülmények áldozata". Hihetetlenül veszélyes típus. Persze most is sikerrel jár, mert bája megfertőz mindenkit, és mind úgy ugrálnak, ahogy ő fütyül (kivéve a jogászt! mert őt nem lehet megvezetni! igen!). Egy haláltánc az egész regény. És ez nagyon szomorú, mert nincs belőle kiút.

Közben persze Márai minden alkalmat megragad, hogy analizálja a szereplőket, meg persze az egész társadalmat. Legfőképp a nőket persze, mert a férfiírók előszeretettel hiszik, hogy ismerik a nőket, és ez feljogosítja őket arra, hogy általános kijelentéseket tegyenek az egész női nemre vonatkoztatva. Mennyire didaktikus és szánalmas ez! A végén Lajos megmagyarázza Eszternek, hogy a nő a hibás az egész életük boldogtalanságáért, mert annak idején nem szökött meg vele (amely szándékáról a nő nem is tudott!). Merthogy a szerelemben a nőnek kell nagynak és erősnek lenni. Ja, persze az tökéletesen rendben volt, hogy ő meg elvette az állítólagos nagy szerelmének a testvérét, ahelyett, hogy leült volna az "igazival", hogy megbeszéljék, mi van. Hát, gratulálok. A legnyakatekertebb és legostobább motivációs kinyilatkoztatás, amit valaha olvastam.

Amit sok író fickó nem ért: az, hogy okos vagy, nem jogosít fel arra, hogy az agyszüleményeiddel megmagyarázz mindent és mindenkit. Mert nem biztos, hogy mindent tudsz. És nem biztos, hogy érzelmeket meg lehet vagy kell magyarázni. Mi lenne, ha nem okoskodnának folyton, csak hagynák, hogy a cselekmény, a karakterek és az érzelmek magukért beszéljenek? A jó regény "eladja magát", vagyis megérti az olvasó anélkül is, hogy a szájába rágnának mindenféle ostoba eszmefuttatást.

Amúgy jó cucc, már ahhoz képest, hogy... Érdekes látni, ahogy az emberek képesek magukat tönkretenni, ahelyett, hogy kiállnának magukért és megpróbálnák irányítani a sorsukat. A legkisebb ellenállást sem tanúsítják olyan erőkkel szemben, amelyek épp készülnek tönkretenni őket. Hogy hiányozhat ennyire egy regény teljes szereplőgárdájából az elemi életvágy? Ez nekem nagyon furcsa. Elgondolkodtató az egész.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.