A három darab olvasóm kedvéért azért csak idetolom a képem néha, most is. Boldog újat mindenkinek, még egyszer.

Elkezdődött.

Nem irigylem az építkezőket, ezt csinálni néhány évig nem lehet semmi. Utánajárni, megnézni, nem ilyet gondoltam, de bezzeg az mennyire jól néz ki, igen, csak rohadt drága, nézzünk olyat, ami belefér a költségvetésbe, aha, igen, ez jó, OK, nincs raktáron ennyi, csak rendelésre tudjuk az egészet, számla kinek lesz, mi a neve, Derák, nem, az valaki más lesz, de nem gond, hallgatok arra is, csak adják már ki a cuccot, cipelés, sérvgyanú, na, nem, csak kéne gyúrni, esküszöm, lemérem a csempét, ezt nem lehet bírni, még tesó is liheg tőle, pedig, hogy fogjuk ezt felvinni a harmadikra, és különben is mikor jön már az asztalos, és miért nem tudok bemenni a saját kérómba, rohadjon meg, aki kitalálta a gombos kilincset, apuuuuuuu, hol vagy már, csináld meg, nem, nem veszek ajtót is, persze már, toronyóra lánccal nem kéne, ne izéljetek már.

Azért jó. De nem bánnám, ha már március lenne, és mindez nem a kelleténél komolyabban vett vizsgáztatás és év eleji őrület mellé társulna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.