Rég volt ilyen, de ma egy zöldnadrágos (amúgy kedves) kolléga beszólása miatti sírás-rívás miatt eszembe jutott a rovat. Ti. némi fény gyúlt a kis buksimban, hogy tulajdonképpen sokszor nem az a baj, hogy a nő hisztis liba, vagy a férfi bunkó állat, hanem az, hogy néha elfelejtjük, kivel beszélünk. Szegény férfiállat pl. megszokta, hogy a többi férfiállat közt nyugodtan mehet az akár egészen durva cinkelés és beszólogatás is, senki nem fog rajta megsértődni, mert nem veszik fel (az más kérdés, hogy azért-e, mert érzéketlen tuskók, vagy azért-e, mert ennyire tudják, hogy mi a szitu). Ellenben egy nővel szemben ugyanaz a stílusú megnyilvánulás ajtócsapkodáshoz, könnyekhez és veszekedéshez vezet. Csak azért, mert mi nők meg komolyan vesszük, mert azt hisszük, tényleg arról van szó, hogy milyennek látnak minket. Pedig nem is, a fickó "csak viccelt". Éppen csak nem mindig veszi észre, hogy nem a megfelelő emberrel szemben teszi. Erre varrjunk zen gombot! Santana naphoz:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.