Nem kell figyelni, csak történések vannak. Nem olyan jó erre a célra, mint Rejtő, de elmegy. Fitzgerald A nagy Gatsby c. regényét olvastam, miután a múltkor már behúztam a régi (Coppola-Redford-Farrow) filmváltozatot.

Nem volt csalódás, mert eleve nem vártam nagy jellemábrázolást és mély mondanivalót. Nincs is. Inkább csak sodródás és kavarás, de az szórakoztató módon leírva. Aki nem ismerné a sztorit: Gatsby egy szegény flótás, aki beleszeret egy gazdag lányba, de a háború elválasztja őket, és mire a fickó visszaér, a csaj már hozzáment egy másik fickóhoz. Erre bosszúból meggazdagszik, és visszamegy, hogy megszerezze magának a nőt, de persze nem sikerül, a végén meg többen is meghalnak. Csúnyán. A főhősnő (Daisy) egy igazi hülye picsa, semmi nem érdekli, csak saját magával törődik, mindenkit manipulál és semmi célja az életben. A végén persze mindent túlél és még boldog is marad. Igazi mindfuck helyzet, miközben körülötte többek élete romba dől miatta. Ez mondjuk életszerű (vagy Murphy, ahogy tetszik), kellően irritáló is. A regény többi része nem izgatott annyira, csak jobbra-balra kavartak a szereplők, és nem nagyon lehetett azonosulni  senkivel - mondjuk az 1920-as évek Amerikájának gazdag hülyegyerekeivel nem is nagyon szeretnék. :)

Strandra kiváló, könnyen és gyorsan olvashatod, nem bánt, nem kell gondolkodni és gyorsan elfelejted. Ismét bebizonyosodott, hogy az amerikaiak egyszerű gyerekek, ha ezt tartják a magas irodalmuk egyik csúcsának.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.