Nyakizomláz. A tuti buli csalhatatlan (utó)jele. Még mindig PEN, a tegnap volt eredetileg a cél, de a szerdai bemelegítő kör után már otthonosan mozogtunk a göröngyös terepen. Nem is volt semmi gond. Megnéztük a varázshalmot, találkoztunk ismerősökkel, akiknek örültünk (szia, Dani!), meg akiknek nem (info tanszék), tudtunk röhögni a hülyéken, rácsodálkozni dolgokra, és élvezni az otthonos fesztiválhangulatot. Olyan emberi léptékű volt a buli, nem volt őrült tömeg (OK, leszámítva a Tankcsapdát, mert ott a tízéves kölöktől az ötvenes családanyáig mindenki fürtökben lógott még a csillárról is), kezelhető volt az egész. A hangkavalkád persze furcsa, néha zavaró, de hozzátartozik a dologhoz. Ugráltunk HS7-re, meg TCS-re, akik rájöttek, hogy nem lehet a régi jó slágerek nélkül bulit tolni, és hát, volt is őrjöngés egy-két klasszikusnál (ha épp felismerted, mert pl. a Törölközők teniszütőkkel c. opus nem az volt, aminek lennie kellett volna). Jókat nosztalgiáztunk tehát. A Fruttik meg őrült jók voltak, as usual. (Még a billentyűs is jókedvű volt, wow!) 

Folyton csak érez, s a tiéddel dobban... ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.