Van, aki szerint virágosok ünnepe, van, aki szerint nemzetközi Zoltán-nap. Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy kijöttünk a fényre.

Lehet az amúgy láthatatlan feminizmus megnyilvánulása, vagy az okos férfiak tiszteletadása a nők előtt. Szerintem maradjunk ennél. (Nincs szánalmasabb a fanyalgó lelki szegényeknél, akik komcsi huncutságként ítélik el a nőnapot. Ha nem tetszik, menjenek vissza a sarki kocsmába hőbörögni, nem kell másokat piszkálni.)

Mert vannak olyan fickók, akik képesek széppé tenni ezt a napot. Verset mondanak meg virágot hoznak meg aranyosak. (Ilyenkor elraktározok nekik pár piros pontot arra az időre, amikor átmennek "medálnézőbe", és vágástéri maradványok módjára viselkednek.)

Mi megy úgy tudunk örülni minden kedves gesztusnak! Gyakrabban is el tudjuk őket viselni, próbálkozzatok!

És milyen jó nőnapon úgy hazamenni, hogy minden tele van csokrokkal hazaigyekvő kamaszlányokkal, fáradt családanyákkal meg nénikékkel, akik olyan törékenyek, kedvesek és szépek tudnak lenni virággal a kezükben!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.