Szeretem, amikor úgy először igazán kisüt a nap tavasszal. Meg érezni a sáros föld és a rügyek zöld illatát. Hmmmm. Fincsi. Valahogy kedve támad az embernek élni és mozgolódni, tenni-venni. Volt is minden, jövés-menés meg tevékenykedés, egy csomó olyat megcsináltam, amit már régen halogattam, és most olyan jó érzés, hogy kész van minden és rend van. Azt azért hozzá kell tenni, hogy gyűlölök irattárazni, itthon még szinte rosszabb, mint a cégnél. Iszonyú kupit halmoztam fel, és most ráment egy csomó idő, amíg rendet vágtam, volt bajom közben. Viszont olyan iratok is előkerültek, amiket már régen kerestem, és persze elmorzsolhattam egy láthatatlan könnyet a kamarai levelezés fölött.

Most jöhet az olvasás, egy lányos könyvnek látszó könyvről ezúttal az derül ki, hogy valóban lányos, sőt, szappanoperás. A hősnőnek eddig meghalt gyerekkorában a tesója, utálják a szülei, megerőszakolták, vízbe akarták fojtani, amnéziás lett és megpróbálták megölni a kórházban is. És még csak a századik oldalon tartok! B. köztös fordulatai miatt biztosan tudom majd fikázni, márpedig állítólag a hőbörgős posztjaim a legjobbak, úgyhogy előre!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.