egy kis hazai
2013.01.06. 11:06
A koncertkülönítménnyel már időtlen idők óta nem voltunk sehol, úgyhogy nézelődtem, hova mehetnénk. (Miután karácsonykor ugye nem volt életszerű félhullán HS7-re menni. Ugye.) Túl azon, hogy sehol semmi, a következőket találtam az amúgy kísérletező Est Café naptárában:
- Indításnak egy kis könnyed ska és punk, ami nem annyira bejövős, ha már nem vagy tini/hippi/lepukkant öreg rocker.
- Space Inhalerz, amiben kicsit kevés a gitár és túl sok a dj, röviden: nem.
- Eosin Ghetto: rapelgetős gyerkőcök Pécsről. Helyes kölykök, de ehhez is öreg vagyok már.
- Nemjuci: cukihangú kislány, amint rocker próbál lenni. Velük valahogy úgy vagyok, hogy akár még jók is lehetnének, de valahogy nem jön össze, hogy egy hullámhosszon legyünk.
- Sena: na végre egy énekesnő, aki tud énekelni, és olyannak látszik, aki tud bulit csinálni egy koncerten, ő érdekel.
- Blind Myself (milyen bájos név ez is): ők simán furanevűeknek tűntek, de belehallgattam, mit csinálnak, és hát igen: zúznak, tetszenek, jók.
- Paddy and the Rats (imádom ezeket a gáz neveket! értem én, hogy figyelemfelkeltő név kell, és a meghökkentő név felkelti a figyelmet, de zenekarod egész fennállása alatt "patkány" néven zenélni egy kicsit égő, nem?): hallgatható ír kocsmarock (Ádi, jössz?), biztos hangulatos.
- És a legdurvább a végére: egy örmény pszichedelikus zenét (röviden drogos, tudományosan, avagy a Bakos-szótár szerint pszichedélikus, jelentése: kábítószer keltette révületben átélt, ilyen állapotban megtett cselekedet vagy alkotott művészi alkotás) játszó bagázs, a kultnévnek is beváló Wattican Punk Ballet névre hallgatnak. Egyszerűen iszonyú, amit csinálnak, és miközben meghallgattam egy-két számot tőlük, azt gondoltam, hogy na, ezt tényleg akkor lehet élvezni, ha be vagy tépve. (Vagyis megint kiestem.)
Szóval egy kicsit lelombozó, de azért nem reménytelen. Nyilván kell teret adni mindenféle stílusnak, és most ez a kombináció jött ki. Legalább nem jön zavarba az ember, hogy két naponta koncertre kéne menni, mert annyi jó rendezvény van. :)
P.S.: Azt meg tudja magyarázni valaki, hogy ha random időpontokban Petőfit hallgatok, miért futok bele minden egyes alkalommal a Carbonfools Birthday c. számába (ami finoman szólva nem a zeneművészet csúcsa)? És miért van agyonhype-olva ez a nyomorék banda? OK, nagyon trendi meg nemzetközi, ahogy metroszexuális fiúkák magas hangon sipítoznak, de ettől ez még nem jó zene. Ötlet?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
