A szenvedély jobb, mint a szenvedélytelenség, amiből egyenesen következik, hogy ritkán irigylem a halvérűeket, mert szerintem az élet értelmét sinkófálják el a "minden-mindegy-nyugivan-relax" hozzáállásukkal.

Ma viszont irigyeltem őket, ami arra utal, hogy nem vagyok egészen az alapbeállítás szerinti.

Mennyivel könnyebb azt mondani, hogy nem érdekli, mint mondanak/gondolnak mások, ő elvan a kis világában, go-with-the-flow, és akinek nem tetszik, az húzzon a vérbe.

És nem azon gondolkodik, mint én, hogy mit csinálok rosszul, amiért mindig a léc alatt kötök ki...?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.