Mary Elizabeth Stevens az 1860-as években az Andrássy családnál nevelőnősködik. A hölgy angol, és a korabeli főrendek között dívó "anglomániának" hála került a Monarchiába, előbb mint társalkodónő, később mint nevelőnő. A "Levelek az Andrássy-házból" c. kötetben családjának írt, összegyűjtött leveleit adták közre.

A korábbi, hasonló "nevelőnői" beszámolókhoz képest ebben szerencsére sokkal kevesebb a hiszti. Egy lány, aki dolgozni akar és dolgozik is. Nem picsog, hogy inkább írónő akar lenni, vagy feleség vagy lánynevelde igazgatója, hanem dolgozik. Ezt tisztelem. Hosszú, többnyire vidám hangulatú leveleiben mindennapi életéről, apró-cseprő dolgokról éppúgy beszámol, mint politikai eseményekről. Néha kissé hirtelen az átmenet a "vettem egy új kalapot" csacsogásról az új miniszterelnök kinevezésére, vagy a feniánusok legújabb terrorcselekményeire, amikkel a családja traktálja őt. Vannak persze pletykák, társadalomrajz meg okoskodások is, többnyire nevelési kérdésekről. Hogy így meg úgy kellene nevelni a gyerekeket, mert így meg úgy lenne helyes. Mondja ő, a nagy tapasztalt, akire egy, azaz egy gyereket bíztak rá eddig életében. Biztos tudja. :)

Itt-ott a hiúság és a gőg is előjön, fenemód büszke arra, hogy tud nyelveket, azt hiszem, kb. ez lehet az összes tudása, mert hogy mi mást tanít a szegény kislánynak, akit rábíztak, bizony nem jöttem rá a kötet végéig sem. :) Nagyra van azzal is, hogy milyen "hódító" jelenség, amit szerintem inkább akkor hangsúlyoz valaki, ha nem az, úgyhogy erről ennyit. (Az összes házitanító, meg titkár meg mindenféle jöttment kis senki beleszeretett... hát, persze. Andrássy Gyula nem? OMG.)

A végére azért csak kibújik a szög a zsákból, és megtudjuk, hogy a rábízott lánykát nem szereti, mert nyűgös, kényeskedő, lusta és buta, de hát könyörgöm, ha évek alatt semmi fejlődést nem ért el a gyereknél, akkor valamit rosszul csinálhat, nem? Vagy rosszul gondolom?

Könnyű volt ez a könyv, nem sok mélység volt benne, de szórakoztató volt. Nem sokat kellett gondolkodnom közben, legfeljebb felvonni a szemöldököm, hogy "te jó ég". Viszont kikapcsolt. Kár, hogy a végére egyre több lett a picsogás meg a "megmondás". Ez utóbbiból a kevesebb több lett volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.